Charles Bukowski: Idézetek az emberekről

„Soha nem találkoztam olyan emberrel, aki inkább lennék. És még ha ez hazugság is, akkor szerencsés.”

„Az erkölcstelen emberek gyakran szabadabbnak tartják magukat, ám igazábol a gyűlölet vagy a szeretet érzése hiányzik belőlük.”

„A világ megmentését azzal kell kedzdeni, hogy egyszerre egy embert mentünk meg; minden más grandiózus romantika vagy politika.”

„Az értelmes ember olyan ember, aki egy egyszerű dolgot is nehéz módon mond el; a művész pedig olyan ember, aki egyszerű módon modja el a nehéz dolgokat.”

„Egy ilyen szerelem súlyos betegség volt, olyan betegség, amelyből az ember soha nem épül fel teljesen.”

„Természetesen akkor is lehet szeretni egy embert, ha nem ismered túl jól.”

„A rohadékok. Tessék, már jobban érzem magam. Istenverte emberi faj. Tessék már jobban érzem magam.”

„Unalmas átkozott emberek. Az egész földön. Unalmasabb átkozott emberek szaporítnak. Micsoda horror show. A föld hemzsegett tőlük.”

„Olyan ember voltam, aki a magányban virágzott; nélküle olyan voltam, mint egy másik ember élelem és víz nélkül. Minden egyes nap a magány nélkül meggyengített. Nem voltam büszke a magányomra; de függő voltam tőle.”

„Ó, nem úgy értem, hogy jóképű vagy, nem úgy, ahogy az emberek gondolják a jóképűt. Az arcod kedvesnek tűnik. De a szemeid gyönyörűek. Vadak, őrültek, mint valami állat, amelyik a lángoló erdőből néz ki.”

„A szépség semmi, a szépség nem marad meg. Nem tudod, milyen szerencsés vagy, ha csúnya vagy, mert ha az emberek szeretnek, tudod, hogy az valami másért van.”

„Van, akinek tetszik, amit csinálsz, van, aki utálja, amit csinálsz, de a legtöbb embert egyszerűen nem érdekli.”