Anatole France: Idézetek a szeretetről

„A szenvedésben rejlik a gyönyör. S akik szeretnek, tudják ezt.”

„Amit másokban szeretünk, az nem ők maguk. Az emberek csakis azoknál a kapcsolatoknál fogva becsesek nekünk, amelyek hozzánk fűzik őket. Ezek a kapcsolatok változnak az élet folyamán, s velük együtt érzelmeink is megváltoznak.”

„Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítalak, akkor is kereslek; sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent, és a végtelent kívánom.”

„A Forradalmat azért szeretem, mert abból eredünk; a régi Franciaországot pedig azért, mert abból eredt a Forradalom.”

„Szeretem az észt, de nem vagyok fanatikusa. Az ész megvilágosít bennünket, és utat mutat nekünk; de ha istenséget csinálsz belőle, megvakít és bűntettekre csábít.”

„Azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket, s amikor szeretnek, akkor gyötörnek, vagy untatnak.”

„Csakis akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül szeretünk.”

„A könyörület: igazság és szeretet, s a szegények jobban értenek hozzá, mint a gazdagok.”

„Csak az önző férfiak szeretik igazán a nőket.”

„Az az általános jótékonyság, hogy mindenki a maga munkájából, ne pedig a máséból éljen. A kölcsönösségen és a szolidaritáson kívül, minden hitvány, gyalázatos és terméketlen. Az igaz felebaráti szeretet, az mindenkinek a részvétele a termelésben, és a jövedelem egyenlő elosztása.”

„Szeretem az igazságot. Azt hiszem, hogy az emberiségnek szüksége van rá; de sokkal nagyobb szüksége van a hazugságra…”

„Jobban szeretem a lelkesedés ostobaságát, mint a bölcsesség közömbösségét.”