Idézetek a nevetésről és az örömről

„A világon hatmilliárd ember él, és a boldogsághoz is hatmilliárd út vezet.”

„Kitölteni az órát - ez a boldogság; kitölteni az órát, nem hagyva helyet a megbánásra, s nem várni a jóváhagyásra.”

„Krapp: Talán már elmúltak java éveim. Amikor még volt esély a boldogságra. De nem kell többé. Most, hogy bennem ég ez a tűz, nem kell többé. Nem kell többé.”

„A pesszimizmus és az optimizmus leegyszerűsíti az igazságot. A probléma abban áll, hogy a valóságot olyannak lássuk, amilyen.”

„A természetben uralkodó, első és legfőbb bölcsesség úgy alkotta művét, hogy mindenkinek egyéni érdeke és java legyen az általános jó érdekében való munkálkodás; és ha az ember elfordul ettől, gyakorlatilag annyira megkárosítja magát, hogy többé saját boldogságát és jólétét sem segíti elő. Ebben a vonatkozásban közvetlenül önmaga ellensége: nem is lehet másként jó vagy hasznos önmagának, csak ha továbbra is jó a társadalomnak és annak az egésznek a szempontjából, amelynek ő maga egy része.”

„Ki boldogságot vadász, árnyékot vadász.”

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!”

„Ez a végtelenül gyöngéd költőnő, aki bájos ötlettel "Ön"-nek szólítja a boldogságot, mert bár tegezni szokták, de neki még idegen, aki bús tréfálkozással mondja el, hogy álmában megcsókolta a kedvest, s ez nem emlékszik erre a csókra – a magyar szerelmi lírának talán legleheletszerűbb finomságait hozta.”

„Ha valamiben biztos vagyok, ha maradt még valami, amire azt a komoly szót használhatom, hogy „szent hitem”, akkor az az irodalom elkerülhetetlen, emberileg örök voltában való hit. Hiszem, hogy a legtávolabbi időkben is, az új-zélandi utazón túl, aki oly sokatmondóan mereng a londoni Szent Pál-székesegyház romjain, a technikai utópiák gumiból és villamosságból készült boldogságán és a biológiai antiutópiák tojásból és palackból kitöltött boldogtalanságán messze túl, az utolsó emberig, aki valamilyen irodalmi formulában fogja elzokogni magányát az egyre érthetetlenebb csillagok alatt, mindig élni fog az a valami az emberben, amit, pars pro toto [részt mondva az egész helyett], úgy nevezünk, hogy Irodalom.”

„Boldogságimat nevelék távoly lakó barátim levelei… Felejtve a világtól, s felejtve a világot, én ezek társaságában élék. Teljesedve látám, amit legkevélyebb reményeim óhajtottak, s midőn fejeink felett szikrázott és csattogott az ég, s Austerlitznél három nagy ország sorsa forgott kockán, én csendesen élék a szerelem s barátság védő szárnyai alatt, bár rettegtete hazám sorsa, melynek saját vesztemmel is, örök állást óhajtottam.
(Negyedik könyv, második szak 29. rész; 161. oldal. A könyv befejező sorai.)”

„Választhatok az állandó aktivitás és boldogság, vagy a befelé forduló passzivitás és szomorúság között. Vagy megbolondulhatok a kettő között ide-oda csapódva.”

„Néha már-már elhisszük, hogy nincsenek többé sárkányok; égen-földön egy bátor lovag sem akad, s egy szál hercegnő sincs, aki titokzatos vadonok mélyén suhanna, mosolyával megigézve az őzeket, pillangókat. … Csak persze álruhába bújtak azóta. A sárkányok ma kormányhivatalnoki öltönyt, válság-ruhát és katasztrófa-mezt viselnek. A társadalom démonai vijjogva csapnak le ránk, ha netalántán felemelnénk tekintetünket a Földről, vagy jobbra fordulnánk ott, ahol a bal fordulót várják el tőlünk. Az álcázás művészete odáig fajult, hogy már a hercegnők és a lovagok sem ismerik fel egymást – néha még saját magukat sem.”

„Egy boldog pár egymásnak szóló mosolyát senki más nem értheti rajtuk kívül.”

„Az élet kellemes. A halál békés. Az átmenet az, ami problémás.”

„A gondolkodó ember java és boldogsága, hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze, s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje.”

„A boldogság és a boldogtalanság (…) a tanítómesterünk, akiknek segítségével a természet nevel bennünket.”

„Magától értetődőnek tartjuk ezen igazságokat: hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, teremtőjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket, melyek között ott van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez való jog. E jogok biztosítására kormányokat állítottak fel az emberek, és ezen kormányok a hatalmukat a kormányozottak egyetértéséből nyerik.”

„Magunkról alig tudunk valamit; másokról semmit sem. A tudatlanságban rejlik nyugalmunk; a hazugságban boldogságunk.”

„Egy asszony képes egyetlen mosollyal elfátyolozni az arcát.”