„Teszek még egy óvatos lépést. Rövid, testhez simuló fekete ruhácskája bőséges betekintést enged hatalmas kebleibe. A lábai karcsúak és hosszúak, de magassarkú nélkül nem érhet a vállam fölé. Apró ajka rózsaszínre festve, illik hozzá ez a cukorkára emlékeztető árnyalat. Hatalmas sötét babaszeme tele van fénnyel és ábránddal. Picike, pisze orra olyan, mintha rajzolták volna.

Alig visel sminket, és még ennyire sem volna szüksége. Önmaga akar lenni, nem hajlandó maszk mögé bújni, még egy ilyen est alkalmával sem.

Messziről látszik, hogy tökéletes a bőre. Puha, hamvas, és fehér. Akár a porcelán… Finom ívű, szabályos arca tisztaságot és ártatlanságot áraszt. Akár egy babáé… Bármeddig el tudnék időzni szoborszépségű arcán.

Egyszerűen tökéletes.

Olyan, akár egy élő baba.

Porcelánbaba.”

Témakörök

porcelán , bank , akarat , est , baba , illem , alak , fény , láb , eset , szükség , lépés , piszok