„Sóhajtásomnak ugyan mi haszna?
Ellenem tört az ég itélete.
Miért jár eszemben halott fivérem?
Eltépték tőlem, nem látom sose.
Lelke a honi táj fölött szálldos,
lett a főváros teste nyughelye.
Mi is, kik élünk, meghalunk végül,
jön a halál, s a rothadás vele.
Egy nemzedéknek rövid a léte,
harmat, mit gyorsan öl a nap heve,
alkonyat pírja szilfán, eperfán,
iramodó árny, visszhangzó zene.
Magam se vagyok fém avagy szikla,
csupán egy jajszó – szívem fáj bele.”
Idézetek verseiből, Nagy László fordításai
Hasonló idézetek
„Áldottak azok a szívek, amelyek képesek meghajolni. Azok sosem törnek meg.”
„Se szívük nincs, se lelkük – csontvázak népe ez!”
Kardos László fordítása
Idézetek verseiből
