„Félig ocsúdok a mély
álom alélt zavarából -
elborított, behatárolt
körben a végtelen éj!
Alkonyi fény csak a lét,
béna az érzet, az eszme!
Énem a semmibe veszve,
árnyként foszlana szét!
(...)
Talpra taszít az iszony,
élni, felizzani vágyom,
Isten hív, a világ von,
őket, e fényt akarom!
Így volt, s élek; a lét
máskor alig csepeg, álmos
csermely az árama, ám most
hirtelen árja elért.
Meglepsz néha, halál,
hogyha elomlok az éjben,
de téged idézve, a lényem
újra magára talál.”
Tótfalusi István
Idézetek verseiből
Hasonló idézetek
Költemények, prózaköltemények, Ars poetica
„Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben.”
Neki tulajdonított idézetek
Eredeti: A human being is a part of the whole, called by us "Universe," a part limited in time and space.
„Az élet nem egyéb, csak magányos bolyongás a végtelen pillanat mélyén, ahol nem változik a fény.”
Neki tulajdonított idézetek