„A bölcsesség akkor szűnik meg bölcsesség lenni, amikor túl büszke lesz ahhoz, hogy sírjon, túl komoly ahhoz, hogy nevessen, és túl önző ahhoz, hogy mást keressen önmagán kívül.”

„Mások megismerése bölcsesség, önmagad megismerése megvilágosodás.”

Lao-ce (-604)

„A bölcsesség, a boldogság és a bátorság nem várakoznak valahol a látóhatáron túl, egy egyenes vonal végén; ezek egy folyamatos körforgás részei, amely itt kezdődik. Nemcsak a vég, hanem a kezdet is.”

Benjamin Hoff (1946)

„A tudás büszke arra, hogy olyan sokat tud; a bölcsesség alázatos, hogy nem tud többet.”

William Cowper (1731–1800) angol költő

„A bölcsesség önmagában más tudományok tudománya.”

Platón (-427–-347 i.e.) ókori görög filozófus, iskolaalapító

„Nem az önérdek motivációjával akarok manipulálni másokat. Hanem a bölcsesség jó felhasználásával, hogy önmagunk és mások javát szolgáljuk, miközben empatikusan viszonyulunk minden érző lényhez.”

Richard Gombrich (1937)

„Van a fej bölcsessége, és van a szív bölcsessége.”

Charles Dickens (1812–1870) angol író

„A bölcsesség kilenctizede az időben való bölcsesség.”

Theodore Roosevelt (1858–1919) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 26. elnöke (1901-1909)

„Megadom nektek a büszke ember definícióját: olyan ember, akiben nincs sem hiúság, sem bölcsesség, aki tele van gyűlölettel, az nem lehet hiú, és nem lehet bölcs sem.”

John Keats (1795–1821)

„A titok megtartása bölcsesség, de elvárni, hogy mások is megtartsák, ostobaság.”

Samuel Johnson (1709–1784) angol tudós, költő