„Aki képes néhány spontán ecsetvonással
ilyen drámai mélységek kiváltására, arra még komoly jövő vár”. Tompa morajlásként visszhangzottak a szavak a fejében. Az elismerő szavak, amelyeket a Varsói Képzőművészeti Akadémia hallgatójaként kapott tanároktól, mesterektől, kritikusoktól, és amelyek igen nagy elismerést jelentettek. Olyannyira, hogy a legtöbb hallgató térden csúszva könyörgött volna efféle mondatokért. Aleksandra Kozłowska kiváltságos volt. A tehetsége tette azzá.”

„Az oktatás annak az összessége, amit a hallgatók az előadások és szemináriumok között egymásnak tanítanak.”

„A fák a föld végtelen erőfeszítései, hogy beszéljen a hallgató éghez.”

„Az USA jobb egyetemein félévenként olyan „órákra” bontott foglalkozástematikákat készítenek, amelyekben előírják, hogy a hallgatóknak az újabban megjelent közlemények mely részeit kell elolvasniuk, értelmezniük. A professzor nem szónokol a katedrán, hanem a hallgatók kérésére magyarázza, kiegészíti a javasolt közleményeknek homályos, esetleg tévesnek tűnt részleteit, megállapításait. Ez a fajta brain-storming állítólag a professzornak is hasznos. És jaj neki, ha – a magas tandíj fejében jogosan követelő hallgatók – nem tartják eléggé „korszerűnek.””

„Miközben kifejezzük hálánkat, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a legnagyobb elismerés nem az, amikor szavakban fejezzük ki azt, hanem amikor úgy is élünk.”

„A szavakban megnyilvánuló kedvesség bizalmat teremt. A gondolkodás kedvessége mélységet teremt. A kedvesség az adakozásban szeretetet teremt.”

„Hisz jól bevált a diákbölcseség,
miszerint ott, hol nincsen hallgató,
fölöslegessé válik bármi szó.”

„Megjegyzem, az a mintegy háromezer hallgató, aki a felsőoktatás kb. négyszázezer hallgatójából a múlt héten feljött a Szalay utcába, a tüntetés végén a szózatot énekelte el. A szózat utolsó sora így szól: "Itt élned, s [sic! ] halnod kell". Kérdezem: nincs ellentmondás aközött, hogy nem akarnak a hazájuk érdekében dolgozni, ugyanakkor hangzatosan, szívükre tett kézzel eléneklik, hogy "Itt élned, halnod kell?"”

„A probléma azonban valóságos, nem pusztán egy intellektuális játék. Mert manapság olyan társadalomban élünk, amelyben a média, a kormányok, a nagyvállalatok, vallásos és politikai csoportok hamisított valóságokat gyártanak – és az elektronikus eszközök azért vannak, hogy ezeket a pszeudo-világokat egyenesen az olvasók, a nézők és a hallgatók fejébe juttassák. […] Tehát az írásaimban felteszem a kérdést: „mi valóságos?””

„Minden embernek megvan a maga hivatása; az ő tehetsége az ő elhívása. Van egy irány, amelyben minden tér nyitva áll előtte.”