„Egy éve volt a pasas szeretője. A neve Kozłowska. Művész – morogta az orra alatt. – Sose tudni, épp milyen hangulatban találja az ember. A keze folyton remeg, bizonyára felváltva vándorol benne az ecset meg a piásüveg. Kokaint szív, meg még ki tudja mit, maffiózók ágyát melegíti, akiktől méregdrága bundát kap.”

„Egy brutálisan meggyilkolt maffiózó, meg az amnéziás szeretője, morogta magában cinikusan. Már előre látta, mekkora médiahisztéria kerekedik az ügyből. Az ösztönei azt súgták, hogy ez az ügy más lesz, mint a többi.”

„Éjszaka csak azért alszunk nyugodtan az ágyunkban, mert a durva emberek készen állnak arra, hogy a nevünkben erőszakot kövessenek el.”

„Ha ennek az embernek nem volna évi tizenkétezer fontja, bizony nagyon ostoba fickó volna.”

„Bárhová mégy is, akkor is az urak kezébe vagy. Úr mindenütt van, a szegény ember csak az urakból élhet. Bárha iparra mennél is, akkor is feletted van a mester, afelett meg az adószedő urak. Meg akiktől munkát kap a mester. azok is mind csak urak.”

„Hogy az embernek orra van, komikusabb annál, mintha valakinek Cyrano de Bergerac-orra van.”

„Jó reggelt. Épp most keltem, körülbelül nyolc évig szunyáltam.”

„Állítom nektek, ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes.”

„Egy szerető arcot látni annyi, mint érezni egy békés szívet.”

„Az ember sose tudja, mikor boldog. Sose vagyunk oly boldogtalanok, mint amilyennek hisszük magunkat.”