„A tetem lüktetett, mint valami hullám,
És olykor sziporkát vetett,
Mert beszívni vágyta immár a torz hullán
Sokszorozódó életet.
S megzendült a világ: lágy, zizegő hangja
Neszező szél volt, s muzsikált,
Mint pörgő búzaszem, amint a jó gazda
Ütemre rázza a szitát.
A test konturtalan álomkép volt szinte,
Kuszált, valótlan köd-lidérc,
Ismeretlen művész félredobott skicce,
Melyet néhanap felidéz.”
Idézetek verseiből, Egy dög
Hasonló idézetek
„A művészet hivatása, hogy pótolja az életet, melyet nélkülözünk.”
„Emlékezet!
Te összetört hajónk egy deszkaszála,
Mit a hullám s a szél viszálya
A tengerpartra vet…”
Forrás: (Emlékezet, 1846)
„Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.”
További idézetek tőle