„Homokba írtam kedvesem nevét,

de jött a hullám s rajzom elsöpörte:

leírtam újra minden betűjét,

de jött a dagály s munkám eltörölte.

Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve

a lány - megfogni a pillanatot,

hisz magam is így omlok egykor össze

és nevemmel együtt elpusztulok.

Tévedsz!”

„Az ember, természeténél fogva, ostoba állat, s elméjének a fejlődése csak nyugtalanságának hiú erőfeszítése.”

„Talán én tudom a legjobban, miért nevet egyedül az ember; mert egyedül csak ő szenved olyan mélyen, hogy ki kellet találnia a nevetést.”

„Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek.”

„Megadom nektek a büszke ember definícióját: olyan ember, akiben nincs sem hiúság, sem bölcsesség, aki tele van gyűlölettel, az nem lehet hiú, és nem lehet bölcs sem.”

„Az események nem peregnek az ember kedvére rémálmában. Azért rémálom a neve.”

„Egy ember jött Allah hírnöke elé, és ezt kérdezte: Az emberek közül ki érdemli meg leginkább, hogy jól bánjak vele? A próféta ezt válaszolta: Az édesanyád. Az újra ezt kérdezte: És utána kicsoda? Ő így szólt: Újra az édesanyád. A férfi újra megkérdezte: És utána kicsoda? A próféta újra ezt válaszolta: Újra az édesanyád. Erre az ezt kérdezte: És utána kicsoda? Erre Ő így válaszolt: Az édesapád.”

„…borzasztó, hogy az ember egyedül van / borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül / vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van…”

„Mert én egykor voltam már fiú is, lány is, bokor, madár és néma tengeri hal.”

„A smink és a mosoly mögött csak egy lány vagyok, aki a világra vágyik.”