„Az ember, természeténél fogva, ostoba állat, s elméjének a fejlődése csak nyugtalanságának hiú erőfeszítése.”

„Az ember természeténél fogva szereti a szabadságot és a mások feletti uralmat.”

Thomas Hobbes (1588–1679) angol filozófus

„Az öngyilkosság természeténél fogva önző, az ember előbb magára gondol, és csak azután a többiekre.”

Paulo Coelho (1947)

„Az erőfeszítés nélküli és a választás nélküli tudatosság a mi valódi természetünk. Ha meg tudjuk valósítani ezt az állapotot és el tudunk merülni benne, az rendben van. De van, aki nem tudja elérni erőfeszítés nélkül, a szándékos meditáció erőfeszítése nélkül.”

Ramana Maharsi (1879–1950) indiai bölcs, egyházi személy

„Ahhoz, hogy megértsük egy ember szívét és elméjét, ne azt nézzük, hogy mit ért már el, hanem azt, hogy mire törekszik.”

Halíl Dzsibrán (1883–1931)

„Az ember nemigen csinál egyebet, mint hogy örökösen összehasonlítgatásokat tesz maga és az egész világ között. Mindennap újra megállapítja a régtől fogva tudott dolgokat; s mindennap álmélkodó szemet mereszt ugyanazokra az ismeretes jelenségekre. Ez ostoba; de így van.”

Ambrus Zoltán (1861–1932) magyar író, kritikus, műfordító, az MTA levelező tagja

„Minden kisgyerek okos, a legtöbb ember ostoba. Ezt teszi a nevelés.”

Móra Ferenc (1879–1934) író, újságíró, muzeológus, történész, régész, a „tiszteletbeli makai"

„Ha egy ostoba ember szégyelli, amit csinál, mindig a kötelességére hivatkozik.”

George Bernard Shaw (1856–1950)

„Megadom nektek a büszke ember definícióját: olyan ember, akiben nincs sem hiúság, sem bölcsesség, aki tele van gyűlölettel, az nem lehet hiú, és nem lehet bölcs sem.”

John Keats (1795–1821)

„Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek.”

Honoré de Balzac (1799–1850) francia regényíró