„Én már nem félek semmitől
Amit lehetett elvesztettem
házban hazában emberekben
s mint rozsdás szög a romos falban
valahogy mégis megmaradtam
s nem kértem soha alamizsnát

Hiszek a téli termő földben
amely a magvakat megőrzi
madarat embert sosem öltem
s nem szoktam dacból összetörni
a kiürített poharat”

„Nem félek a haláltól, mert nem félek semmitől, amit nem értek.”

„Semmitől sem félek annyira, mint a félelemtől.”

„A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.”

„Aki semmitől sem fél, van olyan hatalmas, mint akitől mindenki retteg.”

„Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt - mindent. Ki mondja meg, hogy miért megyünk ölre mégis és annyiszor?”

„Megvetem azokat, akik semmit sem remélnek, és semmitől sem félnek.”

„Az ember sose ismeri föl azokat a könyveket, amelyek világképet formáltak.”

„A hit hiánya az, ami miatt az emberek félnek a kihívásoktól, és én hiszek magamban.”

„Őrült ember vagyok
a falnak fejjel rohanhatok
az istenekkel hadakozom
de a csillagokba nem juthatok soha el!”