„az országban egy elfogadhatatlan centralizáció folyik. Mosolyogva mondom, hogy bennünket és engem vádoltak azzal, hogy az állami felelősséget akarjuk tovább fejleszteni és tovább növelni, minden normális országban az állam felelőssége a polgárok egészségügy ellátása és most mit tapasztalunk, azt, hogy olyan új szervezetek jönnek létre, már a nevüket sem tudom, amelyeket ki akarnak vonni a Parlament ellenőrzése alól és mint valami szuper kormányzati szintű, nem ellenőrizhető szervezetek irányítják majd a reformfolyamatot. […]”

„Semmilyen alibi nem ment meg a felelősség vállalása alól.”

„A tapasztalat szerint pozitív és nem negatív eredményt hozott az, hogy maguk a parasztok – persze főként a tsz-községeknél – válogassák ki a kulákjukat, és akit akarnak, bevesznek, akit nem akarnak, nem vesznek be. Ez nagyon sokat segített abban az értelemben is, hogy a parasztok felelőssége növekedett, örülnek, hogy ilyen dologban is bízik bennük a párt, és az osztályellenség vagy a volt osztályellenség megosztása sem utolsó kérdés.”

„A legtöbb ember nem igazán akar szabadságot, mert a szabadság felelősséggel jár, és az emberek többsége retteg a felelősségtől.”

„Csak azt akarom, hogy szeress engem. Nem azért, amit tudok, vagy azért, ahogy kinézek, vagy azért, mert szeretlek - csak azért, mert vagyok.”

„Úgy gondolom, hogy egy normális országban négy évenként nem kezdődik újra az élet.”

„Az ideális erőszakmentes állam egy szervezett anarchia lesz. Azt az államot vezetik legjobban, amelyet a legkevésbé vezetik.”

„Nem én vagyok az első elnök, aki az egészségügy átalakításával foglalkozik, de én akarok lenni az utolsó!”

„A képviselőség felelősség; annak a felelőssége, hogy mi, itt a jelenben megalapozzuk gyermekeink és unokáink jövőjét.”

„Nem akarok semmit.
Állok a közeledben,
beleszagolok a szélbe.
Simogatom a neved.”