„…A létezés egy furcsa, kiismerhetetlen kaland. Nem értem, talán már soha nem is fogom megérteni, hogy miért vagyunk itt a földön, mi hajtja igazán az embert ennek az olykor csodálatos, olykor elrémítő utazásnak a megtételéhez, amit életnek nevezünk. Valójában oly keveset értünk, ismerünk magunkból, a világból.”

„Olykor az ember megengedheti magának, hogy őrült legyen”

„Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Mert szép dolog a középszerű tudós emberekkel elérkezni, de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani, a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni, és a nagy hegynek oly részében állani, ahová soha senki maga erejétől nem hághatott, s talám soha nem is hág.”

„Minél többet tudok a világról, annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy soha nem fogok olyan férfit látni, akit igazán szeretni tudnék. Oly sok mindent követelek!”

„Az ember sose tudja, mikor boldog. Sose vagyunk oly boldogtalanok, mint amilyennek hisszük magunkat.”

„Soha életemben nem követtem el hibát, legalábbis olyat, amit utólag nem tudtam volna megmagyarázni.”

„Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem oly ritka, mint az igazi barátság.”

„Gyakran nem érti emberét a kor, nagyot teremt nagy lelke erejébül, és ez bukása! Népét fölviszi oly magasra, honnan az leszédül.”

„… az emberi nem, amelyhez oly sok olvasóm is tartozik…”

„Ah, éljük az Életet - oly kevés!”