Idézetek a halálról és az elválásról

„Eljött az ideje, hogy oktassuk az embereket, hogy befejezzünk minden vallási, kulturális, politikai vagy gazdasági vitát. A harc hiábavaló. Öngyilkosság.”

„A Buddhizmus szerint az egyén a sorsának irányítója. És minden élőlény magában birtokolja a Primordial Buddha Samantabhadra természetét (a megvilágosodás lehetőségét). Tehát a jövőnk akezünkben van. Szükségünk van-e ennél nagyobb szabad akaratra?”

„A szeretet és az együttérzés megnyitja saját belső életünket, csökkenti a stresszt, a bizalmatlanságot és a magányt.”

„Legyetek elfoglaltak az élettel, vagy legyetek elfoglaltak a halállal.”

„Harcban megölteket az istenek tisztelik és az emberek. Nagyobb halálrésszel ugyanis nagyobb osztályrész jut sorsul.”

„Röpködnek köröttünk a szavak, kis és nagy hangzászlók, zászlóerdők; kinyúlnak, mint remegő kolduskéz; kinyílnak, mint szobaszellőztető ablakok: rohannak a veszett parancstorpedók; lezuhannak a lélek torkán, mint pezsdítő ital vagy keserű orvosság; összeütköznek és párbajt vívnak, szövetkeznek, épülnek és építkeznek; megkövesedett masszáik könyvtárba tornyosulnak, s bizonyos csoportosításban, versben vagy regényben, időnként föltámadnak, mint Lázár a sírból; némelyik szó egész könyvet tud íratni magáról, és nemzedékek agyát megtermékenyíti; de bármi is a sorsuk, itt röpködnek köröttünk különböző kis akaratokat hordozva léghajóikon, néha az egész földet körülnyargalják, s néha, rossz légköri viszonyok miatt, csak évszázadok alatt jutnak el a szomszédba is; óriási kristálytemetőjük a csönd, tele az elmúlt hangok tetemeivel; s az élő szavak egyre tovább röpködnek, mindenütt, megtöltik az utcát, hivatalokat, dísztermeket, magánlakásokat; járnak-kelnek bennünk, mint a bacilusok, átáramlanak rajtunk, mint vason az elektromosság, és megtörnek bennünk, mint prizmán a fény, hét színre, s mindegyik szín továbbmegy más otthont keresni, más fület és más színtörést.”

„Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel… Hullassuk bővséggel könyveinket, mert a keserűségnek ködje valóságoson reánk szállott.
(112. levél, Rodostó, 8. aprilis 1735. A levélben II. Rákóczi Ferenc haláláról van szó.)”

„Nem félek a haláltól, mert nem félek semmitől, amit nem értek.”

„A félelem nem akadályozza meg a halált. De lehetetlenné teszi az életet.”

„Budapesten születtem, egy zsidó családban, amelynek anyai ága az erdélyi Kolozsvárról, az apai pedig a Balatonvidék délnyugati sarkából származik. Nagyszüleim még gyertyát gyújtottak a Sabbat beálltakor, péntek este, de nevüket már magyarosították, és természetes volt számukra, hogy a zsidóságot a vallásuknak, a hazájuknak pedig Magyarországot tekintsék. Anyai nagyszüleim a Holocaustban lelték halálukat, apai nagyszüleimet a Rákosi-féle kommunista hatalom pusztította el, amikor a zsidó aggok házát Budapestről az ország északi határvidékére kitelepítették. Úgy érzem, hogy e rövid családtörténet mintegy magában foglalja és szimbolizálja az ország legújabb kori szenvedéstörténetét. Engem mindez arra tanít, hogy a gyászban nemcsak keserűség, de rendkívüli erkölcsi tartalék is rejlik. Zsidónak lenni: szerintem ez ma újra elsősorban erkölcsi feladat. Ha a Holocaust mára kultúrát teremtett – mint ahogy ez tagadhatatlanul megtörtént –, célja csakis az lehet, hogy a jóvátehetetlen realitás a szellem útján megszülje a jóvátételt: a katarzist. Ez a vágyam inspirált mindent, amit valaha is létrehoztam.”

„Az ember csak addig lehet önmaga, amíg egyedül van; és ha nem szereti a magányt, akkor nem szeretheti a szabadságot sem; mert csak akkor lehet valaki igazán szabad, amikor egyedül van.”

„Az ördögi erők félelmetesek. Ezek az erők örökkévalók, és ma is léteznek. A mese igaz. Az ördög létezik. Isten létezik. És számunkra, mint emberek, a sorsunk attól függ, hogy melyiket választjuk.”

„A demokrácia szépsége, hogy a hatalom figyelembe veszi a többségi véleményt, de a demokrácia nyomora, fele plusz egy arányban engedelmeskedni a tömegnek. Mivelhogy az emberek többsége nem foglalkozik mások sorsával.”

„Nem hiszem, hogy bárki is feltétlenül készen állna a halálra. Csak remélni lehet, hogy amikor közeledik, úgy érzel majd, hogy elmondtál mindent, amit el akartál mondani. Senki sem akar a mondat közepén meghalni.”

„Ha a kudarcnak megvan az ereje ahhoz, hogy az életedet keserűvé változtassa, akkor a türelemnek megvan az ereje ahhoz, hogy az életedet a legédesebb örömmé változtassa. Ne add meg magad a sorsnak egyetlen kudarc után sem. A kudarc legfeljebb a sikert előzi meg.”

„A magányban, a betegségben, a zűrzavarban a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben, és ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.”

„Leginkább a veszteség tanít bennünket a dolgok értékére.”

„Az élet egy sziget a magány tengerében. Egy sziget, amelynek sziklái: a remények, fái: az álmok, virágai: az egyedüllét, patakjai pedig a szomjúság.”

„Kádár János érdeklődése a dolgozók iránt, felelősségérzete a sorsukért nem a hivatásos és fizetett politikus, hanem az osztályából kinevelődött, azt haláláig híven szolgáló ember becsületessége volt.”