Idézetek a családról és a gyerekekről

„Büszke vagyok a testvéremre. Számomra ő a tökéletes férfi. Teljesen különbözőek vagyunk: én szenvedélyes, nagyszájú, heves, míg Jamie kedves, visszahúzódó és konzervatív. Emellett rettenetesen vonzó férfi. Nagyon élveztem vele a csókot. Nem értem, hogy ez miért döbbentette meg az embereket. Természetes és egészséges dologból robbantottak ki botrányt. Testvérek vagyunk ugyan, de vannak vágyaink is. A közeljövöben szeretnénk egy közös filmet forgatni, amely erotikus krimi lesz, rengeteg szexjelentettel. Ezúttal nemcsak csókolózunk majd, hanem szeretkezünk is.”

Angelina Jolie (1975) amerikai színésznő, filmrendező, forgatókönyvíró

„Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.”

Stephen King (1947) amerikai író

„Néhány katona kíséretében egy őrmester véres emberi szemmel a kezében belépett bajtársnőink, Melba Hernández és Haydée Santamaría cellájába. „Ez a bátyád szeme – mondta Santamaríának. – Ha nem mondod meg, amit ő nem akar elárulni, kitépjük a másik szemét is.” A leány, aki pedig mindennél jobban szerette bátor testvérét, méltósággal válaszolta: „Ha kitéptétek egyik szemét, és nem mondott semmit, én mégúgysem beszélek.” Az őrmester és a katonák elmentek, de később visszatértek, és égő cigarettával sütögették a lány karját, míg végül dühösen azt mondták neki: „Már nincs vőlegényed. Őt is megöltük.” Santamaría rendíthetetlen nyugalommal válaszolta: „Ő nem halt meg. Aki a hazáért halt meg, örökké él.””

Fidel Castro (1926–2016) kubai kommunista politikus

„Arra kell gondolni, hogy az embereknek mennyi komolyabb bajuk van, mint a szerelmi szenvedés. Meghal valakijük. Nincs mit enniük. Operálják őket. Tulajdonképpen szégyellni kellene szerelemtől szenvedni.”

Molnár Ferenc (1878–1952) drámaíró

„És ha a gyermekek szenvedései annak a szenvedéssummának a kikerekítésére kellenek, amely nélkülözhetetlenül szükséges az igazság megszerzéséhez, akkor én jó előre határozottan kijelentem, hogy az egész igazság sem ér meg ilyen árat.”

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821–1881) orosz író

„A dinnyén a természet intézkedése folytán azért vannak gerezdek, hogy a család asztalán felosztható legyen.”

Ráth-Végh István (1870–1959) magyar jogász, művelődéstörténeti szakíró, művelődéstörténész

„Lakik bennem egy óvodás kisfiú, meg egy reumás nagymama. – (egy interjúból; Népszava online)”

Rutkai Bori (1973) magyar képzőművész, énekes, zeneszerző

„Amint jól tudjátok, én híven szolgáltam
Tinéktek s ellenben magamat eladtam
Rabságra értetek, de még azt sem bánom,
Úgy tetszik, ebbe nincs nékem semmi károm.
De még éltemmel is áldoznék értetek,
Csakhogy nyugodalmat szerezhetnék néktek.
Lássátok, hogy nem szült anyám hamisságra,
Nem neveltettem fel szegénynek kárára.
Nem is lehet ennek büntetés az ára.”

Varga Katalin (1802) magyar kisnemes és munkásmozgalmi vezető

„A gyermeket először a szülő nevelje meg igazán, és csakis azután legyen egy csekély külső segítség.”

Mahatma Gandhi (1869–1948) indiai politikai, spirituális vezető

„Mióta a kereszténységet anyámnak fogadtam, s nem holmi teóriának tekintem, mely véletlenül az utamba akadt, kicsiny kertté változott vissza Európa és a nagyvilág, kertté, melyben a macska és a gereblye jelképes alakjait bámulom; gyermekkorom tündéri tudatlanságával és várakozásával nézek mindenre. Egyik-másik tan vagy szertartás éppoly idomtalannak és furcsának tűnik, mint a gereblye; ám tapasztalatból tudom, hogy az efféle dolgok valahogy mégis zöld gyepen és virágon végződnek… Hadd említsek egy példát a száz közül! Ami engem illet, semmiféle ösztönös rokonszenvet nem érzek a fizikai szüzesség iránt való lelkesültséggel szemben, amely kétségtelenül jellemző vonása a történelmi kereszténységnek. Ám ha nem magamat tekintem, hanem a világot, észre kell vennem, hogy ez a lelkesültség nem csupán a kereszténység jellemzője volt, hanem a pogányságé is - számtalan vonatkozásban jellemzője a magasrendű emberi természetnek. A görögöknek volt érzékük a szüzesség iránt, midőn Artemiszt márványba faragták, szintúgy a rómaiaknak, midőn a Veszta-szüzeket díszruhába öltöztették. Az Erzsébet-kor leggonoszabb és legvadabb drámaírói úgy ragaszkodtak a szó szoros értelmében vett női tisztasághoz, mintha a világ alappillére volna. Sőt, a modern világ (még ha gúnyolja is a nemi ártatlanságot) a nemi ártatlansággal szemben nemes bálványimádatot tanúsít - bálványozza a gyermekeket. Mármost, minden gyermekszerető ember jól tudja, hogy különös szépségük nyomban hervadni kezd, mihelyt a fizikai nemiség első jegyei megjelennek rajtuk. Mivel az emberi tapasztalat egybevág a keresztény tanítással, egyszerűen arra következtetésre jutok, hogy én vagyok az, aki téved, és az egyháznak igaza van. Sőt, még helytállóbb az a megállapítás, hogy az én felfogásom hiányos, az egyházé azonban egyetemes. Az egyházat nem uniformizált emberek alkotják, és az egyház nem is kívánja tőlem, hogy nőtlen legyek. A tényt, hogy nem értékelem a cölibátust, éppúgy elfogadom, mint azt a tényt, hogy nincs zenei érzékem. Ellenem tanúskodik az emberiség tapasztalata, miként ellenem tanúskodik Bach esetében. A cölibátus virág apám kertjében, melynek nem tudom édes és ijesztő nevét. De lehet, hogy egyszer megtudom.”

Gilbert Keith Chesterton (1874–1936) angol író, filozófus, teológus

„Az internacionalizmus az az eszme, mely testvérré, egy vérből származó testvérré tesz bennünket, a világ többi népével, akiket az imperialisták kizsákmányolnak és támadnak.”

Fidel Castro (1926–2016) kubai kommunista politikus

„A kommunizmus kísértete, melyről Marx beszélt, bejárta Latin-Amerikát is. De ugyanakkor a kizsákmányolók is kísértetként tüntettél fel a kizsákmányoltak előtt: rágalmazták a marxizmus-leninizmust, a hazával, a társadalommal, a szabadsággal, a családdal, az emberrel szemben álló ellenséges, idegen doktrínaként mutatták be. A burzsoák számára a haza, társdalom, szabadság, család, ember, mindig egyetlen szóban összefoglalható: magántulajdon.”

Fidel Castro (1926–2016) kubai kommunista politikus

„Aztán a légionáriusok leírtak számos életelvet, melyeket én gyűjtöttem össze az Evangéliumokból vagy más írásokból. Ezek díszítették a falakat. Itt van pár: "Isten hordoz minket az Ő győztes harci szekerén." "Akárki nyer…én leszek az Istene." "Akinek nincs kardja, adja el a köpenyét és vegyen egyet." "Harcolj bátran a hitért." "Kerüld a testi gyönyört, mivel az megöli a lelket." "Légy éber." Ne pusztítsd el a benned lévő hőst." "Testvérek a szerencsében… ahogy a szerencsétlenségben." "Aki tudja hogyan kell meghalni, sosem lesz rabszolga."”

Corneliu Zelea Codreanu (1899–1938)

„Az a puszta tény, hogy valaki ismeri bajának okát, már maga is gyógyító erejű.”

Selye János (1907–1982) osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus

„Anyám kirándulni ment a hegyek közé az anyagi forráshoz.”

Boncz Géza (1944–2000) magyar író, humorista

„Az emberiség legnagyobb átka az elfogultság, mert az elfogultság megvakítja a látást, s gonosz irányba téríti a tömegeket. Csak megértés alapján lehet emberi közösséget megtartani, legyen az a közösség család, nemzet vagy ország. Az egymás iránt való türelem és megértés a társadalom legfontosabb kelléke. Ahol ez kivész az elfogultság miatt, ott minden összeomlik.”

Wass Albert (1908–1998) erdélyi magyar író, költő

„Ha király lennék minden flamandot Vallóniába és minden vallont Flandriába küldenék hat hónapra. Családban élnének és ez minden etnikai és nyelvi problémát gyorsan megoldana. Mert mindenkinek ugyanúgy fáj a foga, mindenki szereti az anyját, és mindenki szereti vagy utálja a spenótot. És ezek azok a dolgok, amik igazán számítanak.”

Jacques Brel (1929–1978) belga származású, francia nyelvű énekes-dalszerző

„A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.”

Anatole France (1844–1924)

„Ha egy gyerek úgy megy el melletted, hogy majd' keresztüldöf a szemével, akkor beírathatod akárhány különórára: valamit elrontottál. Ha autóval viszed mindenhová, és nem tud a kortársaival kószálni, múmiát nevelsz belőle. De ha azt látom egy családban, hogy a gyerekek nevetnek, már nem is kérdezek semmit a nevelőtől, mert biztos, hogy jól csinálja.”

Böjte Csaba (1959) magyar katolikus pap, ferences szerzetes