Idézetek a barátságról és a kapcsolatokról

„Ahogy halványodik a kezdeti eksztázis, a varázslat, lassan eltűnik az a kép, amit mi, nők az elején felépítünk magunknak a párunkról, és vice versa (kölcsönösen). Lepereg a máz a férfiról, akit addig ideálisnak hittünk, no meg rólunk az, amit ők képzeltek rólunk, belénk. Marad a valóság. Hogy a fickó fiktív.”

„A nyelvvel kapcsolatban különben az jut eszembe, hogy a magyar irodalom veszélyben van, mert rohamosan csökken az olvasók száma a fiatal generációkban. Régóta tanítok egyetemen, ott is látom. A baj az, hogy az általános iskolában nem szerettetik meg az olvasást a gyerekekkel. Meggondolandó, nem kéne-e átírni egy csomó régi nagy magyar művet, például Jókai regényeit, hogy lehessen őket élvezni. A szavak felét a mai gyerekek nem értik.”

„Ábrahám, a kiválasztott barát, hűségesnek találtatott abban, hogy Isten szavaira figyelmes volt. Engedelmessége következtében hagyta el földjét, rokonságát és atyai házát… Hűsége és vendégszeretete következtében adatott neki fia öregségében, és az engedelmessége folytán még ezt is áldozatul ajánlotta fel az egyik hegyen az Istennek, mégpedig azon, amelyet ő mutatott meg neki.
Vendégszeretete és istenfélelme következtében menekült ki Lót Szodomából, arról a vidékről, mely körülötte mindenütt tűz és kénkövek általi pusztulásra ítéltetett; és ezzel jelét adta az Uralkodó, hogy a benne remélőket nem fogja magukra hagyni, míg azokat, akik a neki járó engedelmességet elhagyták, kínokra és gyötrelmekre fogja juttatni. Ennek felesége pedig, noha együtt vándorolt ki férjével, de másképpen gondolkodott az engedelmességről, és nem élt egyetértésben vele, intő jelül állíttatott fel azzal, hogy sóoszlop lett belőle egészen a mostani napokig…
Hite és vendégszeretete következtében menekült meg Ráháb, a parázna asszony is.
Mi pedig, akik az ő osztályrésze vagyunk, tegyük meg mindazt, ami a megszentelődésünkhöz tartozik. Meneküljünk a rágalmazásoktól, az alávaló és tisztátalan kapcsolatoktól, a részegeskedéstől és az újdonságok hajhászásától, az utálatos vágyaktól, az undorító házasságtöréstől és az utálatos gőgtől. "Az Isten ugyanis" - mint ő mondja -, "a kevélyeknek ellenáll, az alázatosnak pedig kegyelmét adja" (vö. 1Pét 5,5). Azokhoz kapcsolódjunk, akik megkapták Isten kegyelmét; öltsük magunkra alázatos lelkülettel az egyetértést, legyünk önmegtartóztatóak, de távol álljon tőlünk mindenféle pusmogás vagy rágalom. A tetteinkben bizonyuljunk igazaknak, és ne a szavainkban. Jótetteinkről mások tegyenek tanúságot, ahogy ezt megadták atyáinknak, akik valóban igazak voltak.
Kapcsolódjunk tehát az áldáshoz, és látni fogjuk, hogy melyek az áldás útjai. Idézzük csak vissza mindazt, ami kezdettől fogva történt. Kinek a kegyelméből nyert áldást atyánk, Ábrahám? Nemde a hit által cselekedte az igazat és az igazságosságot? Engedelmességében, mivelhogy ismerte a jövőt, szívesen ajánlotta fel Izsákot áldozatnak.
Mindannyian dicsőségre és nagyságra emelkedtek, de nem a saját erejükből, cselekedeteik vagy az igazsággal egyező tetteik következtében, hanem Isten akaratából. Mi is az ő akaratából lettünk kiválasztottak Jézus Krisztusban, nem mi juttattuk magunkat a megigazulásra, nem saját bölcsességünk, elmésségünk, istentiszteleteink vagy szívünk megszenteltségében véghezvitt cselekedeteink folytán, hanem hit által, amely által a mindenható Isten a világ kezdetétől fogva mindenkit megigazulttá tett, akinek legyen dicsőség örökkön örökké. Ámen.
Mit tegyünk tehát, testvéreim? Tartsuk távol magunkat a jócselekedetektől, és hagyjuk el a jót? Semmiképpen sem engedné meg az Uralkodónk, hogy ez bekövetkezzen; inkább igyekezzünk buzgón és készségesen mindenféle jócselekedeteket véghezvinni. Beláthatjuk azt is mindannyian, hogy jócselekedetekkel ékeskedett minden igaz ember, és maga az Úr is műveiben felékesítve találta örömét. Előttünk áll a példakép, sietve járuljunk az ő akaratához, teljes erőnkből tegyük az igazságosság műveit!
Aki jól munkálkodik, jó lelkülettel veszi át munkájáért kenyerét; a hanyag és lusta, alig mer munkáltatójára nézni. Mindenképpen szükséges, hogy készségesek legyünk a jót megtenni, mert minden az Istentől származik. Ő ugyanis előre megmondotta nekünk: "Íme az Úr, a bére szeme előtt van, hogy mindenkinek megadja azt, cselekedeteinek megfelelően" (vö. Iz 40,10).”

„Egy jó horgász mindent megtesz, hogy horgára olyan csalit tegyen, amit szeret a hal. Ez nem rossz tipp azok számára sem, akik sikeresek akarnak lenni az emberi kapcsolataikban!”

„Szigorúan takarékos és egyszerű kormány híve vagyok …
Híve vagyok a bármely országgal való, szabad kereskedelemnek; hogy más országokkal ne tartsunk politikai kapcsolatot; hogy a diplomáciai testület a lehető legkisebb, vagy egyáltalán ne legyen.”

„Fifti: Te feküdtél. Tehát azzal, hogy én is eldőltem, melléd feküdtem. Anikó: Te mégsem szültél egy lányt! Fifti: Hát ne haragudj… oda figyelek legközelebb…”

„Emlékszem, láttam egy embert, aki otthagyta az operai lányokat, mert úgy találta, hogy éppannyi a hamisság bennük, mint a tisztességes nőkben.”

„Az abszolut függetlenség lehetetlen. Gondolkodásunkban szerzett tapasztalatainktól függünk, a mindennapi létben más emberektől, akikkel a kölcsönös segítség értelmében kapcsolatban állunk.”

„Az a lelki adottság, hogy mindenfajta élmény mély hatást vált ki belőlünk, a legérzelmesebb és legnemesebb természetű emberben is állhatatlanságot és amolyan csalárdságfélét szül. Nagy igazság az, hogy a leggyengédebb kapcsolatok nem a legmegbízhatóbbak.”

„E tekintetben: bensőség, őszinteség, közvetlenség és egyszerűség dolgában Lányi Sarolta lírája valóságos kincse irodalmunknak. Nem a legművészibb, nem a leggondolatgazdagabb, nem a legegyénibb, nem a legmagávalragadóbb – de a legmeghatóbb. Nincs egy hamis hangja. Minden szava tiszta érzés.”

„Trilógia az életem, mondhatjuk: egy Gitane-ból, alkoholizmusból és lányokból álló egyenlőszárú háromszög.”

„Egy okos lány csókol, de nem szeret; meghallgat, de nem hisz el mindent; és lelép, mielőtt elhagynák.”

„Jó vagyok, de nem vagyok angyal. Bűnös vagyok, de nem vagyok ördög. Csak egy kis lány vagyok egy nagy világban és igyekszem találni valakit, akit szerethetnék.”

„Az Új Hit etikai eszménye azonban puritán. Ha meg lehetne csinálni, hogy minden állampolgárt cellákba költöztetnek, és onnan csak politikai gyűlésekre meg a munkába engedik ki őket, kétségkívül ez lenne a legkívánatosabb. De sajnos engedményeket kell tenni az emberi természetnek. A népességszaporodást csak a férfiak és nők szexuális kapcsolata teszi lehetővé, ezzel a sajnálatos körülménnyel számolni kell.”

„Úgy éreztem tovább, hogy a szerelemgyereknek van egy más értelme is. Szerelemgyerek születik, mikor két ember nagy érzelmektől hevített kapcsolatából születik szép, egészséges gyermek. S én ilyen értelemben használom ezt a fogalmat.”

„Tulajdonképpen úgy tudom, hogy kormányaink között jók a kapcsolatok.”

„Semmi sem okozhat annyi gyönyörűséget lelkünknek, mint a hű és kellemes barátság. Mekkora szerencse, ha vannak olyan keblek, akiknek biztonságban kiöntheted minden titkodat, akiknek lelkiismeretétől jobban félsz, mint a magadétól, akikkel a beszélgetés lecsillapítja nyugtalanságodat, akiknek véleménye tanáccsal ér fel számodra, akiknek vidámsága eloszlatja szomorúságodat, sőt: akiknek már a puszta látása is gyönyörködtet.”

„Miközben egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne valahogy ezt megköszönni? Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, hogy a munkakörülményeiken javíthatnánk. Pl. lakás, jobb felszerelés, családosoknak nagyobb támogatás, nyaralás, beiskolázás, akármi. Amit ők most megtettek értünk, és kimondom: a Hazáért, az példamutató. Jó lenne, ha két hét múlva is emlékeznénk erre, és az illetékesek megtennék ezzel kapcsolatban a dolgukat.”

„Vele, azzal a fajta fickóval van dolgunk, aki huszonhárom órát szán arra, hogy kikászálódjon az ágyból, és egy órát dolgozik lélekszakadva. Akkor azt írja: „Kimerítő napom volt.””