Paul Valéry: Idézetek az emberekről

„Isten megteremtette az embert, de látván, hogy nem eléggé magános, élettársat adott neki, hogy jobban éreztesse vele magánosságát.”

„Az ember értelmetlen abban, amit keres; nagy abban, amit talál.”

„Minden erkölcs végeredményben azon az emberi sajátosságon nyugszik, hogy különféle szerepeket tudunk játszani.”

„A nagy emberek kétszer halnak meg: egyszer mint emberek, s egyszer mint nagyok.”

„Az ember olyan állat, akit a ketrecen kívül zártak be.”

„A vallás szavakkal, cselekedetekkel, gesztusokkal és "gondolatokkal látja el az embereket olyan alkalmakra, amikor nem tudják, hogy mit mondjanak, mit cselekedjenek és mit gondoljanak.”

„Aki sohasem kísérelte meg, hogy az istenekhez hasonlóvá váljék, embernél is kevesebb.”

„Az ember igazi titkai titkosabbak előtte, mint mások előtt.”

„Az ember gondolkodik, tehát vagyok - mondja a Világegyetem.”

„Vannak, akik azt hiszik, hogy a művek maradandósága emberi voltuktól függ. Arra törekednek, hogy igazak legyenek. De van-e vajon maradandóbb maradandóság a fantasztikus műveknél? A hamis és a csodálatos emberibb az igazi embernél.”

„Háború: egymást nem ismerő emberek mészárlása olyan emberek hasznára, akik ismerik egymást, de nem mészárolják le egymást.”