Mercèdes Rheinberger: Aktuális idézetek (oldal 7)

„Az idők változtak. Időközben a konfliktusok megoldásának módja már nem az ellenség autóinak felrobbantása volt, az alkuk a háttérben köttettek öltönybe bújt üzletemberek között. Cezary legfontosabb emberei már régen nem maffiózók, vagy véreskezű gengszterek benyomását keltették, éppen ellenkezőleg, kétes üzleteik, tisztességtelen módszereik, és a kezük között forgó mocskos pénz ellenére is, egy külső szemlélő számára aligha különböztek egy multinacionális cég vezetőjétől, vagy egy kiváló pedigréjű bankigazgatótól.”

„Az előszobatükör előtt egymásba kapcsolta a harisnyatartót és a combfixet, majd végigmért magán. Dögös látványt nyújtott.”

„Ez volt a legerotikusabb látvány, amit valaha látott.”

„A kis dögnek a vérében van a csábítás.”

„Nem pusztán szép volt, volt a jelenlétében valami rendkívül igéző.”

„Jól ismerte már ezt a mosolyt, olyan jól, hogy kéjesen beleborzongott.”

„A férfi marokra fogta a szőke tincseket, miközben újra felnyársalta szeretőjét. Aleksandra kéjes sikolyai és nyögései másodpercről másodpercre keményebbé tették minden egyes mozdulatát.”

„Tetteit a jéghideg számítás jellemezte, kíméletlensége hírhedt volt ezekben a körökben.”

„"Mindenkinek más a motivációja. Maksymiliant a bizonyítási vágy hajtotta. Győzni akart. Mindig egyre feljebb és feljebb jutni. Bebizonyítani, hogy még többre és még többre képes. Cezaryt
a hatalom hozza lázba. Uralkodni akar. Élvezi, ha rálát az egész sakktáblára, és ő mozgat minden egyes bábut. Mikołajt az adrenalin hajtja. A veszély. Az erő gyakorlása. A pengeélen táncolás.
Engem, bevallom, a saját egóm tart fogságban. Remek érzés a tudat, hogy jobb vagyok másoknál – Miłosz maga elé révedt. Elmosolyodott. Ravasz mosoly ült az arcán miközben egy kimért
mozdulattal végigsimított az állán, aztán visszahúzta a tekintetét a nőre. – Hogy kinek mi a célja, az tulajdonképpen mindegy is. A lényeg a mechanizmus, az pedig minden esetben ugyanaz:
olyan, mint a kábítószer. Nem lehet leállni vele, és mindig egyre több kell belőle. Érted, hogy miről beszélek, angyalom?"”

„Egész úton küzdött felemás érzéseivel. Nem tudta, hogy mit gondoljon a nőről, és
a dolog dühítette, hiszen máskor könnyen átlátott az embereken. Aleksandra azonban egy veszélyesen szép, és kiszámíthatatlanul verdeső pillangóra emlékeztette.”