Idézetek Szerzők Kölcsey Ferenc Idézetek a szívről  
     
    
            
    Kölcsey Ferenc: 
    
        Idézetek a szívről
    
            
            
         
    
    
    
    
    
    
    
        Kölcsey Ferenc volt magyar költő, politikus és nyelvújító, az MTA rendes tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja.
         
        Fedezzen fel érdekes idézeteket a szív.
    
    
    
    Kölcsey Ferenc : 
            22 
             
            idézetek
         
    
    
        1 
         
        
        Kedvelés
     
    
    
    
        
            
                
                    
                    
                 
            
            
            
            
            
            
        
            
                
                    
                    
                 
            
            
            
            
            
            
        
            
                
                    
                    
                        
                        
                        
                        
                        
                        
                        
                        
                        
                        
                            
                                
                                    „A hála legritkább tünemények közé tartozik, szintúgy egyes személyekben mint a nép sokaságában. (…) Minden jó, amit más az emberiséggel teszen, reád is, mint emberre háramlik; azért tégy jót te is, hogy tetteid az egészre s az egész által az egyesekre jótékonyan háramoljanak. (…) Háláért tenni jót, uzsorástól is kitelik. Mert ki tettéért valamit kíván, nem csuda, ha annak mértékét is meghatározza, s tettére tetszés szerint tesz kamatot. Az ily tevő, legtöbbször csak hálátlant csinál, s később bűnösnek hiszi maga iránt az emberiséget, s annak gyűlölésére szívét teljes joggal véli felhatalmazottnak.”
                                 
                                
                                
                                
                            
                            
                            
                            
                                
                                
                                
                            
                            
                         
                        
                     
                 
            
            
            
            
            
            
        
            
                
                    
                    
                        
                        
                        
                        
                        
                        
                        
                        
                        
                        
                            
                                
                                    „Az emberben, mint minden állatban, önszeretet nagymértékben lakik; s ez a természetnek azon kétértelmű ajándéka, mely aszerént, mint irányoztatik, vagy segédünk lehet minden jóra, vagy vezérünk minden gonoszra. Legelső amit e részben tennünk kell: tiszta ismerettel választott s állandóul megtartandó elv birtokára törekedni. Ennek híjával, ha nem éppen gonosz is valaki, de pillanatnyi indulatok s az igen rosszul értett önszeretet mindenkori sugalmai határozzák meg: s majd jót, majd gonoszt cselekszik, és életfolyama e kettőnek bizonytalan vegyülete. Milliomok vannak ilyenek; s az ő szíveikbe gyakran több hajlandóságot öntött a természet jót, mint rosszat tenniek; s hibájuk csak az, mert nem alapra építék életöket.”