„Tamási Áron sirató"Azért vagyunk a világon -- azért --hogy valahol otthon legyünk benne"…A hithű vándor mindig hazatérts a hitetlen is mindig haza menne…De aki hontalan kívül s belülaz már csak versből építi hazájátszemére fényes harmat települha hajnalokként hívják messzi hársfák…”Kannás Alajos Idétzetek verseiől
„Mikor hazám csak rendőrállam,félgyarmat, félfegyenctelep-- személyi kultusz korszakában --egész pokol lett, s emberekfolytak el, mint a hó leve,s nem csont, test s eszme erdejefeszült volna az életekben,akkor az otthont félretettem,hogy bőröm mentsem s jelenem…Azóta egyre keresem :mi lett volna?… De nincsen válasz.A ember újabb hazát választs tökben megkapja ugyanazt :rendőrt, a rácsot, csak a méretfelpuffadtabb s a vér fehérebb,a tetvek száma kevesebb.”Kannás Alajos Idétzetek verseiől
„Én már nem félek semmitőlAmit lehetett elvesztettemházban hazában emberekbens mint rozsdás szög a romos falbanvalahogy mégis megmaradtams nem kértem soha alamizsnátHiszek a téli termő földbenamely a magvakat megőrzimadarat embert sosem öltems nem szoktam dacból összetörnia kiürített poharat”Kannás Alajos Idétzetek verseiől
„Emlékszel még az Üres Koporsóraa Jelszóra hogy Menjetek HazaÍgéretekre sok - sok szerteszórvas hajnaltalan maradt az éjszaka…Emlékszel még az elvett iskoláramocsárba süllyedt szellemroncsokatdédelgetett még hínárba bugyolálvaa rend míg végül lassan elrohad…”Kannás Alajos Idétzetek verseiől