Johann Wolfgang Goethe: Ember

„A tudatlan emberek olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekre a bölcsek már ezer évvel ezelőtt válaszoltak.”

„A gondolkodó ember java és boldogsága, hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze, s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje.”

„Az embert végső soron a tévedései teszik szeretetre méltóvá.”

„Semmit sem hagyó korunk legfőbb átkának szükségképp azt tartom, hogy az ember a következő pillanatban máris felemészti az előzőt, hogy röptében elherdálja a napot, s így mindig máról holnapra élanélkül, hogy bármit végbevinne. Hiszen már a nap minden szakának megvan az újságja is! Egy jó koponya még beiktathatna egyet s mást. Így minden, amit teszünk, végzünk, költünk, sőt szándékolunk, a köz prédája lesz. Ha valaki örül vagy szenved, azt nyomban mások időtöltésére teszi, és így szökken a hír háztól házig, városról városra, birodalomból birodalomba, végül világrészek között is át, pokoli sebesen.”

„Minden valamire való ember érzi, különösen amint műveltsége gyarapszik, hogy a világon kettős szerepet játszik: egy igazit és egy eszményit.”

„Az ember legfőbb kincse a személyiség.”

„A legcsekélyebb ember is teljes lehet, ha képességei és készségei határán belül megmarad; de még a legszebb adottságok is elhalványulnak, megromlanak, ha ez iménti elengedhetetlen mérték eltűnik. Újabb korunkban gyakorta leszünk még efféle áldatlan jelenség tanúi; hiszen ugyan ki tehet eleget másképp, méghozzá a lehető legkevesebben, a hihetetlenül felfokozott jelenlét követelményeinek?”

„A gondolkodó ember java és boldogsága, hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze, s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje.”

„Ha az embert olyannak vesszük, mint amilyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük. De ha olyannak vesszük, mint amilyennek lennie kellene, akkor azzá tesszük őt, amivé lehetne.”

„Az ember azt látja a világból, amit a szívében hordoz.”

„Az emberek úgy vannak be állítva, hogy mindenki szívesebben csinálná azt, amit lát másokat is csinálni, függetlenül attól, hogy van rá rátermettsége vagy sem.”

„Bánj úgy az emberekkel, mintha olyanok lennének, amilyennek lenniük kellene, és segítesz nekik abban, hogy azzá váljanak, amivé képesek válni.”

„Az igazán boldogtalan ember az, aki félbehagyja azt, amit képes megtenni, és elkezdi azt csinálni, amit nem ért; nem csoda, hogy bánat éri.”

„Bárhová is forduljon az ember, bármit is vállaljon, a végén mindig visszatér arra az útra, amelyet a természet jelölt ki számára.”

„Ahogyan látod az embereket, úgy bánsz velük, és ahogyan bánsz velük, azzá válnak.”