Hofi Géza: Aktuális idézetek (oldal 2)

„Az igazságból elveszett az "i."”

„Nem egy ilyen hülye palánta, tehát nem egy ilyen magyar tarka nagy barom. Nem. Jövőnk záloga. … Dögöljek meg, ha kiváltom.”

„Jaj! De magasan vagyok! Csak nem ez az életszínvonal?!”

„A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll…”

„Sam-sem, sam-sem, nincs egy vasam sem!”

„Malac jön ki a disznóból, disznó pedig a kocsmából.”

„Tudod mit csinálok, ha kijózanodom? Berúgok, képzeld el! Te-tervgazdálkodás a lényege az egésznek.”

„Olyan mérgesen miért nézel rám, mi van?”

„Ezt én nem értem. Fogták, oszt puff, kirúgták a Postabank egész elnökségét. Orbán Viktor jött, menedzs–ment.”

„Mindig csak az a hülye bevásárlás, mi? Kenyeret milyet vettél, szárazat? Az a jó, az már kész van.”

„Az életszínvonal olyan mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy, akkor jössz rá hogy nem maradt semmid. Többit számold ki!”

„Képzeld el, az idők szavára hallgatva, március 30-án a fürdőkádat televettem benzinnel.”

„Megfordultam. (Velem az utca is.)”

„Ez itt a halló fiúk, halló lányok. Szeretettel köszöntök minden halló fiút és ló lányt! …izé halló lányt.”

„Ha annak idején a nagyanyám nekiállt volna Úr napjára kiöltözve az udvar közepén, nyílt lángon hurkát sütni, na…! Nagyapám a vasvellával úgy megkergeti, hogy én most nem vagyok itt, az hétszentség!”

„Mit ad Isten, illetve… hogy – hogy nem, elvtársak! Ez is maradhat? De bátor vagy, jól van! Ha viszlek, akkor majd jössz, jó?! Majd kérdik otthon, hogy: Na, milyen volt a műsor? Hát, hosszú tárgyalás lesz!”

„Leérünk a mentőautóhoz, anyósom utolért. A két mentős mindjárt elájult, mivel előtte nem találkoztak. Mit mondott a mama, figyelj:”

„Mondja már bunkókám. Csak így egymást közt. Ha szabad kérdeznem, miből telik magának akkora üres telekre, itt?”

„Kérdezték anyósomtól, hogy:”