Damjanich János honvéd vezérőrnagy, az aradi vértanúk egyike. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb magyar tábornoka lett a cs. kir. hadsereg e szerb származású katonája; vezetett zászlóaljat, és hadsereget is. A szabadságharc számos szép győzelme köthető a nevéhez, gyakran reménytelen helyzetből is tudott fordítani, és ezt alig árnyékolja be, hogy időnként megbetegedett, a nyári hadjárat előtt balesetet szenvedett , és szakértelme ilyenkor kritikusan hiányzott a tisztikarból.Kötél általi halálra ítélték, majd az aradi várban 1849. október 6-án kivégezték.
Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt, legendássá vált végső szavai: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!”
Soha nem szenvedett vereséget a harcmezőn, minden ütközetet és csatát megnyert.
Wikipedia
Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra
