Czesław Miłosz idézet
oldal 2

Czesław Miłosz Nobel-díjas lengyel költő, író, esszéista, irodalomtörténész, tolmács, jogász.

A mai Litvánia területén született, a wilnói Báthory István Egyetemen jogot tanult. Első verseskötete 1930-ban jelent meg, ekkoriban a Lengyel Rádiónál dolgozott.

A második világháború alatt a lengyel ellenállás tagja volt. Embermentő tevékenységéért az izraeli Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címmel tüntette ki. A lengyel kommunista állam nagyköveteként 1951-ben politikai menedékjogot kért Franciaországban. 1960-ban az Egyesült Államokba érkezett, de csak 1970-ben kapta meg az állampolgárságot. 1961 és 1978 között a Berkeley Egyetemen a szláv nyelvek és irodalom tanára volt. Wikipedia  

✵ 30. június 1911 – 14. augusztus 2004   •   Más nevek 米禾舒, Milosh Cheslav, چسلاو میلوش
Czesław Miłosz fénykép
Czesław Miłosz: 120   idézetek 0   Kedvelés

Czesław Miłosz híres idézetei

„Olvasó, tekints rám elnézően. Magadra is. Amint az emberiség különös vágyaira is."”

A mű záró bekezdései; kiemelések a wikipédia-szekesztőtől
350-351
Az Urlo országa (1994)

„"Ora et labora. Imádkozz és dolgozz. Nulla dies sine linea, vagyis egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy legalább egy vonalat húzol, állítólag ezt parancsolta magának (bár nem latinul, mert görög volt) Apellész, a rajzművész. Ezek az antik jó tanácsok díszítették az osztálytermek falát, amikor még alsó tagozatos voltam a Zsigmond Ágost Gimnáziumban. Pusztán akarattal nem jutunk messzire, inkább abban áll a titok, hogy engedünk valaminek, nem pedig a cselekvésben. Mindenekelőtt azoknak a hajlamoknak kell engedünk, amelyek tizenhat éves korunkban mutatkoztak meg először; az a lényeg, hogy be kell teljesítenünk azokat a szellemi ígéreteket, amelyekről eleinte csak ködös sejtéseink vannak. Hatalmas ívvel kell összekötni a kora ifjúságot az érett vagy idősebb korral. Vagy szellemünk története rébuszra emlékeztet, lassan, fokozatosan kell kirakni az ábrát a szétszórt darabkákból. Csak így köthetünk szövetséget a szenvedélyünkkel, megadjuk magunkat neki, így könnyen telnek majd a munkával töltött hosszú órák. Berkeleyben évekig képeztem magam olyan területeken, amelyek mintha már kisfiú koromban is rám vártak volna, emellett ösztönzőleg hatott rám az előadótermem, de csak kis százalékát használta el az úgynevezettt tárgyi tudásnak, amire magánszemélyként szükségem volt.
Az ingadozásból, tanácstalanságból, csalódásokból és különféle próbálkozásokból a vártnál logikusabb egész áll össze."
39-40”

Kiemelések a wikipédia-szerkesztőtől
Az Urlo országa (1994)

„"Ora et labora. Imádkozz és dolgozz. Nulla dies sine linea, vagyis egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy legalább egy vonalat húzol, állítólag ezt parancsolta magának (bár nem latinul, mert görög volt) Apellész, a rajzművész. Ezek az antik jó tanácsok díszítették az osztálytermek falát, amikor még alsó tagozatos voltam a Zsigmond Ágost Gimnáziumban. Pusztán akarattal nem jutunk messzire, inkább abban áll a titok, hogy engedünk valaminek, nem pedig a cselekvésben. Mindenekelőtt azoknak a hajlamoknak kell engedünk, amelyek tizenhat éves korunkban mutatkoztak meg először; az a lényeg, hogy be kell teljesítenünk azokat a szellemi ígéreteket, amelyekről eleinte csak ködös sejtéseink vannak. Hatalmas ívvel kell összekötni a kora ifjúságot az érett vagy idősebb korral. Vagy szellemünk története rébuszra emlékeztet, lassan, fokozatosan kell kirakni az ábrát a szétszórt darabkákból. Csak így köthetünk szövetséget a szenvedélyünkkel, megadjuk magunkat neki, így könnyen telnek majd a munkával töltött hosszú órák. Berkeleyben évekig képeztem magam olyan területeken, amelyek mintha már kisfiú koromban is rám vártak volna, emellett ösztönzőleg hatott rám az előadótermem, de csak kis százalékát használta el az úgynevezettt tárgyi tudásnak, amire magánszemélyként szükségem volt.
Az ingadozásból, tanácstalanságból, csalódásokból és különféle próbálkozásokból a vártnál logikusabb egész áll össze."
39-40”

Kiemelések a wikipédia-szerkesztőtől
Az Urlo országa (1994)

Czesław Miłosz Idézetek az emberekről

„Tegyük fel, hogy elfogadjuk a terror szükségességét a forradalom bizonyos szakaszaiban, s azt is elfogadjuk, hogy a balti népeket mint ellenforradalmi elemeket a szükséges százalékban meg kell semmisíteni. Csakhogy azonnal kétségeink támadnak: vajon egyenlőségi jelet tehetünk-e a pillanatnyi, az improvizált, valamint a hosszú időszakot felölelő terror közé. Nem tudom, vajon egy ezredévnyi távolságból nézve napjainkat, egyenlőségi jelet lehet-e tenni a guillotine és azon, évtizedeken át folyó deportálások közé, amelyeknek egész nemzetek estek áldozatul. Az egy év és tíz év nem ugyanaz. Az időtényező megváltoztatja a tettek minőségét. A hosszú ideig alkalmazott terror állandó apparátust feltételez, és tartós intézményt követel. A deportáltak esetleg szökni akarnak. A deportáltak rokonai távolról sincsenek elragadtatva, ajánlatos felvenni őket a következő listára. A rokon családok bizonytalan tényezőként szerepelnek, s csak a félelemmel, hogy ők is hasonló sorsra jutnak, lehet kordában tartani őket. Mivel a parasztok, akikből erőszakkal csináltak kolhoztagot, kelletlenül dolgoznak, s nem érdekli őket az idegen zsebbe vándorló haszon, csak a félelemmel serkenthetők jobb munkára. Egyébként a félelem már régóta ismert kötőanyaga a társadalmaknak. A liberális kapitalista társadalomban a pénzhiánytól, a munkanélküliségtől, a társadalmi ranglétra alsóbb fokára csúszástól való félelem készteti az embereket erőfeszítésre. Csakhogy ez itt mezítelen félelem. Például egy százezres kapitalista városban körülbelül tízezer ember éli meg a munkanélküliség miatti vagy a munkanélküliségtől való félelmet. Ez a félelem egyéni helyzetükből fakad, amely a környezet közömbössége és érzéketlensége miatt tragikus. De ha százezer ember él állandó félelemben, ez olyan közhangulatot teremt, amely óriási felhőként borul a városra. Az arany elidegeníti az embert önmagától. A tőke helyét elfoglaló mezítelen félelem legalább annyira, sőt még inkább elidegeníti az embert.”

A rabul ejtett értelem (1953)

Czesław Miłosz: Idézetek angolul

“Never has there been a close study of how necessary to a man are the experiences which we clumsily call aesthetic.”

Czeslaw Milosz könyv A rabul ejtett értelem

The Captive Mind (1953)
Kontextus: Never has there been a close study of how necessary to a man are the experiences which we clumsily call aesthetic. Such experiences are associated with works of art for only an insignificant number of individuals. The majority find pleasure of an aesthetic nature in the mere fact of their existence within the stream of life. In the cities, the eye meets colorful store displays, the diversity of human types. Looking at passers-by, one can guess from their faces the story of their lives. This movement of the imagination when a man is walking through a crowd has an erotic tinge; his emotions are very close to physiological sensations.

“Was I born to become
a ritual mourner?”

"In Warsaw" (1945), trans. Czesŀaw Miŀosz, Robert Hass and Madeline Levine
Rescue (1945)
Kontextus: How can I live in this country
Where the foot knocks against
The unburied bones of kin?
I hear voices, see smiles. I cannot
Write anything; five hands
Seize my pen and order me to write
The story of their lives and deaths.
Was I born to become
a ritual mourner?
I want to sing of festivities,
The greenwood into which Shakespeare
Often took me. Leave
To poets a moment of happiness,
Otherwise your world will perish.

“And yet the world is different from what it seems to be
and we are other than how we see ourselves in our ravings.”

"Ars Poetica?"
Kontextus: There was a time when only wise books were read
helping us to bear our pain and misery.
This, after all, is not quite the same
as leafing through a thousand works fresh from psychiatric clinics. And yet the world is different from what it seems to be
and we are other than how we see ourselves in our ravings.

“I am only a man: I need visible signs.”

"Veni Creator" (1961), trans. Czesław Miłosz and Robert Pinsky
City Without a Name (1969)
Kontextus: I am only a man: I need visible signs.
I tire easily, building the stairway of abstraction.
Many a time I asked, you know it well, that the statue in church
lift its hand, only once, just once, for me.
But I understand that signs must be human,
therefore call one man, anyone on earth,
not me — after all I have some decency —
and allow me, when I look at him, to marvel at you.

“I still think too much about the mothers
And ask what is man born of woman.”

"Preparation," trans. Czesław Miłosz and Robert Hass
Unattainable Earth (1986)
Kontextus: I still think too much about the mothers
And ask what is man born of woman.
He curls himself up and protects his head
While he is kicked by heavy boots; on fire and running,
He burns with bright flame; a bulldozer sweeps him into a clay pit.
Her child. Embracing a teddy bear. Conceived in ecstasy.

“We are a poor people, much afflicted.
We camped under various stars,
Where you dip water with a cup from a muddy river
And slice your bread with a pocketknife.
This is a place accepted, not chosen.”

"It Was Winter" (1964), trans. Czesław Miłosz, Robert Hass, Robert Pinsky and Renata Gorczynski
Bobo's Metamorphosis (1965)

“Until, when all is legend
And many years have passed,
On a great Campo di Fiori
Rage will kindle at a poet's word.”

"Campo dei Fiori" (1943), trans. Louis Iribarne and David Brooks
Rescue (1945)
Kontextus: Those dying here, the lonely
Forgotten by the world,
Our tongue becomes for them
The language of an ancient planet.
Until, when all is legend
And many years have passed,
On a great Campo di Fiori
Rage will kindle at a poet's word.

“A purely physiological study of one particular passer-by in preference to another is meaningless.”

Czeslaw Milosz könyv A rabul ejtett értelem

The Captive Mind (1953)
Kontextus: What is the significance of the lives of the people he passes, of the senseless bustle, the laughter, the pursuit of money, the stupid animal diversions? By using a little intelligence he can easily classify the passers-by according to type; he can guess their social status, their habits and their preoccupations. A fleeting moment reveals their childhood, manhood, and old age, and then they vanish. A purely physiological study of one particular passer-by in preference to another is meaningless. If one penetrates into the minds of these people, one discovers utter nonsense. They are totally unaware of the fact that nothing is their own, that everything is part of their historical formation — their occupations, their clothes, their gestures and expressions, their beliefs and ideas. They are the force of inertia personified, victims of the delusion that each individual exists as a self. If at least these were souls, as the Church taught, or the monads of Leibnitz! But these beliefs have perished. What remains is an aversion to an atomized vision of life, to the mentality that isolates every phenomenon, such as eating, drinking, dressing, earning money, fornicating. And what is there beyond these things? Should such a state of affairs continue? Why should it continue? Such questions are almost synonymous with what is known as hatred of the bourgeoisie.

“He doesn't know birds live
In another time than man.
He doesn't know a tree lives
In another time than birds”

"Birth" (1947), trans. Peter Dale Scott
Daylight (1953)
Kontextus: He doesn't know birds live
In another time than man.
He doesn't know a tree lives
In another time than birds
And will grow slowly
Upward in a gray column
Thinking with its roots
Of the silver of underworld kingdoms.

“Vulgarized knowledge characteristically gives birth to a feeling that everything is understandable and explained.”

Czeslaw Milosz könyv A rabul ejtett értelem

The Captive Mind (1953)
Kontextus: Vulgarized knowledge characteristically gives birth to a feeling that everything is understandable and explained. It is like a system of bridges built over chasms. One can travel boldly ahead over these bridges, ignoring the chasms. It is forbidden to look down into them; but that, alas, does not alter the fact that they exist.

“We are a poor people, much afflicted.
We camped under various stars,
Where you dip water with a cup from a muddy river
And slice your bread with a pocketknife.
This is a place accepted, not chosen.”

"It Was Winter" (1964), trans. Czesław Miłosz, Robert Hass, Robert Pinsky and Renata Gorczynski
Bobo's Metamorphosis (1965)

“But precisely because such an analysis of history comes closer to the truth, it is more dangerous. It gives the illusion of full knowledge”

Czeslaw Milosz könyv A rabul ejtett értelem

The Captive Mind (1953)
Kontextus: Undoubtedly, one comes closer to the truth when one sees history as the expression of the class struggle rather than a series of private quarrels among kings and nobles. But precisely because such an analysis of history comes closer to the truth, it is more dangerous. It gives the illusion of full knowledge; it supplies answers to all questions, answers which merely run around in a circle repeating a few formulas.

“The true enemy of man is generalization.”

Forrás: Testimony to the Invisible: Essays on Swedenborg