Ancsel Éva idézet

„Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Pont olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel. Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni - csak egy kicsivel kevesebbet, egyszóval változni fog.”

„Az egészen nagy dolgok egészen kis dolgok szoktak lenni.
Mondjuk annyi, hogy valaki letesz az ajtónk küszöbére egy fazék húslevest és szó nélkül távozik, mert tudja, hogy bánatunk van és nincs kedvünk se főzni se beszélni.
Néma távozás nélkül a gesztus mit sem ér.
Az ilyen kis dolgok jelentősége annyi, hogy például életben tartanak!”

„A közhelyek az érintkezés mentőövei, amelyekre akkor is szükségünk van, ha nincs éppen hajótörés.”

„A zavar kisiklat a megszokott szavak vágányáról is; így majdnem mindig fontos, amit ilyenkor mondanak. Az emberek arcán néha zavarukban világosan látható, hogy mik is lehetnének.”

„Legyinteni csak az tud, aki kinőtt minden gyermekbetegséget - legfőképpen a komolyságot -, ha nem is nőtt fel semmihez. Mindenesetre mások fölébe nőtt. A legyintés nem a józanság gesztusa, hanem azoké, akik a sárga földig leitták magukat józansággal - egyszóval idültek. Állapotuk a szervezetre teljesen ártalmatlan, ezért az orvostudomány sem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan lehetne őket magukhoz téríteni - némely esetben magukhoz visszatéríteni. A legyintés az élet renegátjainak a gesztusa: gúnyos integetés a távolból.”

„A történelem gyúlékony anyag, de nem úgy mint a papír, hanem úgy mint a napalm.”

„Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt - mindent. Ki mondja meg, hogy miért megyünk ölre mégis és annyiszor?”

„Írni éppenséggel egy kézzel is lehet, de mit ér ez a művelet, ha közben a másik kéz legyint?”

„Legyinteni nem mindenki tud. Nem lehet például egyszerre vasat önteni és legyinteni.”