Albert Camus idézet

oldal 5

„A barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - soha.”

„Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.”

„A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.”

„Áldottak azok a szívek, amelyek képesek meghajolni. Azok sosem törnek meg.”

„Minden ember életében van egyfajta édesség. Ez az, ami segít nekik továbblépni. Ez az, ami felé fordulnak, amikor úgy érzik, hogy túlságosan kimerültek.”

„Demokrata végül is az, aki elfogadja, hogy ellenfelének igaza lehet, következésképpen hagyja őt megnyilatkozni, és kész elgondolkodni érvein. Amikor pártok és emberek annyira meggyőzve érzik magukat a saját igazukról, hogy készek erőnek erejével befogni a nekik ellentmondók száját, nincs többé demokrácia.”

„Az én szerepem nem lehet az, hogy átalakítsam a világot: mert ehhez nincsen elegendő kiváló tulajdonságom; nem vagyok eléggé tisztán látó. De talán szolgálhatok, ahol tudok avval a néhány értékkel, amely nélkül ez a világ, még ha változik is, életre nem érdemes, amely nélkül az ember, még az újkor embere sem érdemes a tiszteletre.”

„Demokrata végül is az, aki elfogadja, hogy ellenfelének igaza lehet, következésképpen hagyja őt megnyilatkozni, és kész elgondolkodni érvein. Amikor pártok és emberek annyira meggyőzve érzik magukat a saját igazukról, hogy készek erőnek erejével befogni a nekik ellentmondók száját, nincs többé demokrácia.”

„Semmi kétség, hogy egy háború valóban merő ostobaság, ám ez nem gátolja meg abban, hogy sokáig tartson. Az ostobaság mindig rendületlen, s erre rá is jön az ember, ha nem gondolna mindig önmagára.”

„Az elidegenedés megragad bennünket: érzékeljük, hogy a világ tömör, sejtjük, mennyire idegen egy kő, áthatolhatatlan számunkra, és hogy mekkora intenzitással tagad minket a természet vagy a táj… A világ kicsúszik kezünkből és megint önmaga lesz… Az abszurd a kérdező ember és az oktalanul hallgató világ szembenállásából keletkezik… Sziszüphosz elgondolkodik azon az összefüggő cselekmény-sorozaton, amelyet emlékezetének pillantása forraszt egybe, és amelyre nemsokára halála üt pecsétet… De Sziszüphosz a felsőbbrendű hűséget hirdeti, amely tagadja az isteneket és felemeli a sziklákat… Nem létezik az a sors amit a megvetés nem képes legyőzni… Ő a sorsból emberi ügyet csinál, amelyet az emberek közt kell szabályozni.”

„Minden generáció azt hiszi, hogy hivatva van átalakítani a világot. Az enyém azonban tudja, hogy nem fogja átalakítani. De feladata talán még nagyobb: abban áll, hogy megakadályozza a világ széthullását.”

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömő, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia — s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.”

„Csak idő kell a boldogsághoz. Sok idő. A boldogság is hosszú távú türelem.”

„Tudod, mi a báj: az "igen" válasz megszerzésének módja anélkül, hogy egyértelmű kérdést tettél volna fel.”

„Mindig menj tovább, mert ott találod meg az igazságot.”

„Senki sem veszi észre, hogy egyesek óriási energiát fordítanak pusztán arra, hogy normálisak legyenek.”

“A sub-clerk in the post office is the equal of a conqueror if consciousness is common to them. All experiences are indifferent in this regard. There are some that do either a service or a disservice to man. They do him a service if he is conscious. Otherwise, that has no importance: a man's failures imply judgment, not of circumstances, but of himself.”

“The essential is to cease being free and to obey, in repentance, a greater rogue than oneself. When we are all guilty, that will be democracy.”

“In Oran, as elsewhere, for want of time and thought, people have to love one another without knowing it.”

“Every revolutionary ends as an oppressor or a heretic.”

“The greatest saving one can make in the order of thought is to accept the unintelligibility of the world — and to pay attention to man.”

“He realized now that to be afraid of this death he was staring at with animal terror meant to be afraid of life. Fear of dying justified a limitless attachment to what is alive in man. And all those who had not made the gestures necessary to live their lives, all those who feared and exalted impotence — they were afraid of death because of the sanction it gave to a life in which they had not been involved. They had not lived enough, never having lived at all.”

“Nothing is harder to understand than a symbolic work. A symbol always transcends the one who makes use of it and makes him say in reality more than he is aware of expressing.”

“I was assailed by memories of a life that wasn't mine anymore, but one in which I'd found the simplest and most lasting joys.”

“If there is a sin against life, it consists perhaps not so much in despairing of life as in hoping for another life and in eluding the implacable grandeur of this life.”

“Yes, there was an element of abstraction and unreality in misfortune. But when an abstraction starts to kill you, you have to get to work on it.”

“Art, at least, teaches us that man cannot be explained by history alone and that he also finds a reason for his existence in the order of nature.”

“The aim of art, the aim of a life can only be to increase the sum of freedom and responsibility to be found in every man and in the world. It cannot, under any circumstances, be to reduce or suppress that freedom, even temporarily.”

“Let’s not beat around the bush; I love life — that’s my real weakness. I love it so much that I am incapable of imagining what is not life.”

“The papers were always talking about the debt owed to society. According to them, it had to be paid. But that doesn't speak to the imagination. What really counted was the possibility of escape, a leap to freedom, out of the implacable ritual, a wild run for it that would give whatever chance for hope there was. Of course, hope meant being cut down on some street corner, as you ran like mad, by a random bullet. But when I really thought it through, nothing was going to allow me such a luxury. Everything was against it; I would just be caught up in the machinery again.”

“This is the truth," we say. "You can discuss it as much as you want; we aren't interested. But in a few years there'll be the police who will show you we are right.”

“The artist reconstructs the world to his plan.”

“"I conclude that all is well," says Oedipus, and that remark is sacred. It echoes in the wild and limited universe of man. It teaches that all is not, has not been, exhausted. It drives out of this world a god who had come into it with dissatisfaction and a preference for futile suffering. It makes of fate a human matter, which must be settled among men.”

“All I know most surely about morality and obligations, I owe to football.”

“We get into the habit of living before acquiring the habit of thinking.”

“Since we're all going to die, it's obvious that when and how don't matter.”

“Can one be a saint without God?, that's the problem, in fact the only problem, I'm up against today.”

“In the end, man is not entirely guilty — he did not start history. Nor is he wholly innocent — he continues it.”

“Having money is a way of being free of money.”

“The absurd does not liberate; it binds. It does not authorize all actions. "Everything is permitted" does not mean that nothing is forbidden.”

“There is not love of life without despair about life.”

“The world evades us because it becomes itself again. That stage scenery masked by habit becomes what it is. It withdraws at a distance from us.”

“Metaphysical rebellion is a claim, motivated by the concept of a complete unity, against the suffering of life and death and a protest against the human condition both for its incompleteness, thanks to death, and its wastefulness, thanks to evil.”

“In the light, the earth remains our first and our last love. Our brothers are breathing under the same sky as we; justice is a living thing. Now is born that strange joy which helps one live and die, and which we shall never again postpone to a later time.”

“So many men are deprived of grace. How can one live without grace? One has to try it and do what Christianity never did: be concerned with the damned.”