Albert Camus idézet

oldal 7

„A barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - soha.”

„Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.”

„A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.”

„Áldottak azok a szívek, amelyek képesek meghajolni. Azok sosem törnek meg.”

„Minden ember életében van egyfajta édesség. Ez az, ami segít nekik továbblépni. Ez az, ami felé fordulnak, amikor úgy érzik, hogy túlságosan kimerültek.”

„Demokrata végül is az, aki elfogadja, hogy ellenfelének igaza lehet, következésképpen hagyja őt megnyilatkozni, és kész elgondolkodni érvein. Amikor pártok és emberek annyira meggyőzve érzik magukat a saját igazukról, hogy készek erőnek erejével befogni a nekik ellentmondók száját, nincs többé demokrácia.”

„Az én szerepem nem lehet az, hogy átalakítsam a világot: mert ehhez nincsen elegendő kiváló tulajdonságom; nem vagyok eléggé tisztán látó. De talán szolgálhatok, ahol tudok avval a néhány értékkel, amely nélkül ez a világ, még ha változik is, életre nem érdemes, amely nélkül az ember, még az újkor embere sem érdemes a tiszteletre.”

„Demokrata végül is az, aki elfogadja, hogy ellenfelének igaza lehet, következésképpen hagyja őt megnyilatkozni, és kész elgondolkodni érvein. Amikor pártok és emberek annyira meggyőzve érzik magukat a saját igazukról, hogy készek erőnek erejével befogni a nekik ellentmondók száját, nincs többé demokrácia.”

„Semmi kétség, hogy egy háború valóban merő ostobaság, ám ez nem gátolja meg abban, hogy sokáig tartson. Az ostobaság mindig rendületlen, s erre rá is jön az ember, ha nem gondolna mindig önmagára.”

„Az elidegenedés megragad bennünket: érzékeljük, hogy a világ tömör, sejtjük, mennyire idegen egy kő, áthatolhatatlan számunkra, és hogy mekkora intenzitással tagad minket a természet vagy a táj… A világ kicsúszik kezünkből és megint önmaga lesz… Az abszurd a kérdező ember és az oktalanul hallgató világ szembenállásából keletkezik… Sziszüphosz elgondolkodik azon az összefüggő cselekmény-sorozaton, amelyet emlékezetének pillantása forraszt egybe, és amelyre nemsokára halála üt pecsétet… De Sziszüphosz a felsőbbrendű hűséget hirdeti, amely tagadja az isteneket és felemeli a sziklákat… Nem létezik az a sors amit a megvetés nem képes legyőzni… Ő a sorsból emberi ügyet csinál, amelyet az emberek közt kell szabályozni.”

„Minden generáció azt hiszi, hogy hivatva van átalakítani a világot. Az enyém azonban tudja, hogy nem fogja átalakítani. De feladata talán még nagyobb: abban áll, hogy megakadályozza a világ széthullását.”

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömő, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia — s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.”

„Csak idő kell a boldogsághoz. Sok idő. A boldogság is hosszú távú türelem.”

„Tudod, mi a báj: az "igen" válasz megszerzésének módja anélkül, hogy egyértelmű kérdést tettél volna fel.”

„Mindig menj tovább, mert ott találod meg az igazságot.”

„Senki sem veszi észre, hogy egyesek óriási energiát fordítanak pusztán arra, hogy normálisak legyenek.”

“To become god is merely to be free on this earth, not to serve an immortal being.”

“"My field," said Goethe, "is time." That is indeed the absurd speech. What, in fact, is the Absurd Man? He who, without negating it, does nothing for the eternal. Not that nostalgia is foreign to him. But he prefers his courage and his reasoning. The first teaches him to live without appeal and to get along with what he has; the second informs him of his limits. Assured of his temporally limited freedom, of his revolt devoid of future, and of his mortal consciousness, he lives out his adventure within the span of his lifetime.”

“I rebel — therefore we exist.”

“Poor and free rather than rich and enslaved. Of course, men want to be both rich and free, and this is what leads them at times to be poor and enslaved.”

“Art is the activity that exalts and denies simultaneously. "No artist tolerates reality," says Nietzsche.”

“Martyrs must choose between being forgotten, mocked, or made use of. As for being understood—never!”

“Every rebellion implies some kind of unity.”

“Man is the only creature who refuses to be what he is.”

“The preceding merely defines a way of thinking. But the point is to live.”

“It's better to bet on this life than on the next.”

“This was her finest role and the hardest one to play. Choosing between heaven and a ridiculous fidelity, preferring oneself to eternity or losing oneself in God is the age-old tragedy in which each must play his part.”

“We always deceive ourselves twice about the people we love — first to their advantage, then to their disadvantage.”

“Great novelists are philosopher-novelists who write in images instead of arguments.”

“The important thing isn't the soundness or otherwise of the argument, but for it to make you think.”

“Do not wait for the Last Judgment. It takes place every day.”

“A character is never the author who created him. It is quite likely, however, that an author may be all his characters simultaneously.”

“Absolute freedom mocks at justice. Absolute justice denies freedom. To be fruitful, the two ideas must find their limits in each other.”

“An intellectual is someone whose mind watches itself.”

“Life continues, and some mornings, weary of the noise, discouraged by the prospect of the interminable work to keep after, sickened also by the madness of the world that leaps at you from the newspaper, finally convinced that I will not be equal to it and that I will disappoint everyone—all I want to do is sit down and wait for evening. This is what I feel like, and sometimes I yield to it.”

“The opposite of an idealist is too often a man without love.”

“I don't want to be a genius — I have enough problems just trying to be a man.”

“Blessed are the hearts that can bend; they shall never be broken.”

“Thus I progressed on the surface of life, in the realm of words as it were, never in reality. All those books barely read, those friends barely loved, those cities barely visited, those women barely possessed! I went through the gestures out of boredom or absent-mindedness. Then came the human beings, they wanted to cling, but there was nothing to cling to, and that was unfortunate – for them. As for me, I forgot. I never remembered anything but myself.”

“Friendship often ends in love, but love in friendship - never.”

“All men have a sweetness in their life. That is what helps them go on. It is towards that they turn when they feel too worn out.”

“Don’t walk behind me, I may not lead. Don’t walk in front of me, I may not follow. Just walk beside me and be my friend.”

“But in the end one needs more courage to live than to kill himself.”

“At my age one's got to be sincere. Lying's too much effort.”