Idézetek a motivációról és a változásokról

„Azt mondják, az idő megváltoztatja a dolgokat. De az igazság az, hogy magadnak kell megváltoztatnod őket.”

„Ha a tetteid arra ösztönöznek másokat, hogy többet álmodjanak, többet tanuljanak, többet tegyenek és többé váljanak, akkor igaz vezető vagy.”

„Nem azt mondom, hogy meg fogom változtatni a világot, de garantálom, hogy szikrát ütök az agyban, amely megváltoztatja a világot.”

„Nincs olyan eszköz, melyhez az ember ne folyamodna, hogy megmeneküljön a gondolkodás fáradalmaitól!”

„A bátorság a félelem ellenállása, a félelem elsajátítása - nem a félelem hiánya.”

„Kérlek, ne csinálj belőlem viccet. Fejezd be az interjút azzal, amiben hiszek. Nem bánom a vicceket, de nem akarok annak látszani... Művész akarok lenni, egy tisztességes színésznő.”

„El akarok menni, el akarok menni valahová, ahol tényleg a helyemen lennék, ahol beilleszkednék... de az én helyem sehol sincs; nem vagyok kívánatos.”

„A türelem a bölcsesség társa.”
Patientia comes est sapientiae

„Szenvedhetsz a változás fájdalmától, vagy szenvedhetsz attól, hogy úgy maradsz, ahogy vagy.”

„Hiszem, hogy a világban létezik a jó, amelyet így vagy úgy áraszt magából a szerető Isten. De hiszek egy másik erőben is, amely éppen olyan valós, mint az Isten, akihez egész életemben imádkoztam, és tudatosan azon munkálkodik, hogy minden tisztességes elhatározást romba döntsön. Nem a Sátán, én nem hiszem, hogy a Sátán lenne (bár hiszem, hogy ő is valóságos), hanem a diszharmónia démona, valami vásott és ostoba dolog, amely vígan kuncog, ha egy öregember felgyújtja magát, pedig csak pipára akart gyújtani, vagy amikor az imádott kisbaba a szájába veszi az első karácsonyi ajándékát, és megfullad tőle.”

„Segíts találni valamit, amivel múlhat az idő. Mindenki azt mondja, hogy az élet rövid, de én meg akarok halni.”

„Jómódban légy bőkezű, balsorsban pedig hálás. Légy méltó embertársad bizalmára, sugárzó és barátságos arccal tekints rá. Légy a szegényeknek kincs, a gazdagoknak meg figyelmeztető, a szűkölködők kiáltására válaszoló, ígéreted szentségének megtartója. Légy igazságos ítéletedben és megfontolt a beszédedben. Senkivel se bánj igazságtalanul és légy szelíd minden emberrel. Légy lámpás a sötétben járónak, öröm a bánatosnak, tenger a szomjazónak, kikötő az elfáradtnak, támasza és védelmezője az elnyomás áldozatának. Minden cselekedetedet tisztesség és becsületesség jellemezze. Légy otthon az idegennek, balzsam a szenvedőnek, erős bástya a menekülőnek. Légy a vaknak szem és vezérlő fény a tévelygő lába előtt. Az igazság orcájának légy ékessége, a hűség koronája, a tisztesség templomának oszlopa, az élet lehelete az emberiség testének, az igazságosság seregeinek címere, az erkölcs láthatárán fénylő égitest, harmat az emberi szív talajának, bárka a tudás óceánján, nap a jótékonyság égboltján, drágakő a bölcsesség fejékén, sugárzó fény nemzedéked láthatárán, gyümölcs az alázat fáján.”

„Minden teljesül annak, aki reménykedik, míg vár.”

„Aleksandra belebizsergett a férfi közelségébe, de igyekezett
mozdulatlan maradni. Nem akarta, hogy Dariusz lássa, milyen veszélyesen vonzónak találja őt még mindig. Ezúttal sem akart engedni az ostromának. Mindössze azt akarta megkapni, amiért jött.”

„Imádta a minőségi holmikat, a tiszteletet, amely körülvette, imádta az autóit, a sebességet. De a józanságát és az éberségét csak ritkán hagyta elaludni, azt vallotta, hogy az embernek mindig
készen kell állnia a legváratlanabb helyzetekre is. Olykor persze szerette halmozni az élvezeteket, melyekbe alkohol és drog csak ritkán vegyült, neki az élvezetet elsősorban a szex jelentette, amit senki mással nem szeretett még úgy megélni, mint Aleksandrával, akiben megtalálta a tökéletes szeretőt.”

„Meg akarom állítani az időt. Megőrizni a pillanatot az örökkévalóságnak.”

„Megannyi édes álmot, szenvedélyes víziót, felemelő pillanatot akart a világra hagyni. A hitet a csodákban, a hitet az
emberekben, és az álmokban.”

„Képtelen volt egyetlen perccel is tovább maradni Aleksandra lakásán. Nem tudta volna megtűrtőztetni magát. Csak most döbbent rá igazán, hogy Wloka parancsa mivel is jár. Nemcsak a szokásos kitartást és igyekezetet követeli meg, hanem óriási önuralmat és józanságot is. Feltépte a lépcsőházajtót, és mélyet szívott a friss, koraesti levegőből. Nem fogom hagyni, hogy ez a kis könnyűvérű szépség összezavarjon! – mordult fel magában, az ér kidagadt a halántékán. Pengevékony ajkait összeszorította, és bevágódott jelzés nélküli szolgálati autójába.”

„Ha elég nagy hazugságot mondasz, és gyakran ismétled, elhiszik neked.”