Ajánlott idézetek

oldal 7

„Lehetetlen fájdalom nélkül eljutni a tudatosságig.”

Carl Gustav Jung (1875–1961) svájci pszichiáter, pszichológus

„Az igazság az, hogy mindenki megbánt. Csak meg kell találni azokat, akik miatt érdemes szenvedni.”

Bob Marley (1945–1981) jamaicai énekes, gitáros, dalszerző, emberi jogi aktivista

„Jómódban légy bőkezű, balsorsban pedig hálás. Légy méltó embertársad bizalmára, sugárzó és barátságos arccal tekints rá. Légy a szegényeknek kincs, a gazdagoknak meg figyelmeztető, a szűkölködők kiáltására válaszoló, ígéreted szentségének megtartója. Légy igazságos ítéletedben és megfontolt a beszédedben. Senkivel se bánj igazságtalanul és légy szelíd minden emberrel. Légy lámpás a sötétben járónak, öröm a bánatosnak, tenger a szomjazónak, kikötő az elfáradtnak, támasza és védelmezője az elnyomás áldozatának. Minden cselekedetedet tisztesség és becsületesség jellemezze. Légy otthon az idegennek, balzsam a szenvedőnek, erős bástya a menekülőnek. Légy a vaknak szem és vezérlő fény a tévelygő lába előtt. Az igazság orcájának légy ékessége, a hűség koronája, a tisztesség templomának oszlopa, az élet lehelete az emberiség testének, az igazságosság seregeinek címere, az erkölcs láthatárán fénylő égitest, harmat az emberi szív talajának, bárka a tudás óceánján, nap a jótékonyság égboltján, drágakő a bölcsesség fejékén, sugárzó fény nemzedéked láthatárán, gyümölcs az alázat fáján.”

Baháalláh (1817–1892)

„Nagy kár hogy az ostobaság nem jár fájdalommal.”

Anton Szandor LaVey (1930–1997) amerikai zenész, sátánista vallásalapító

„Szenvedek a szenvedők szenvedésétől.”

Pierre abbé (1912–2007)

„Egy jó dolog van a zenében: amikor üt, nem érzel fájdalmat.”

Bob Marley (1945–1981) jamaicai énekes, gitáros, dalszerző, emberi jogi aktivista

„a legfontosabb az, hogy milyen jól mész át a tűzön”

Charles Bukowski (1920–1994)

„Nagy szükségünk van a szolidaritásra és a szeretetre világunkban. A Karácsony arra hív minket: az egyetlen megoldás a problémáinkra, ha figyelmesek vagyunk és közel állunk másokhoz, különösen a szenvedőkhöz és a nehézségekkel küzdőkhöz.”

Pietro Parolin (1955)

„A kezdet visszanyúlt a nyúzott multba
ezer gyökérrel szűrt szívott erőt
és szenvedésből lassan összegyurta
a gyúló szenvedélyt a szenvedők
emlékeztek még sok torz éjszakára
tépett házakból részeg katonák
lányokat szedtek és a vér szagára
az asszonyokra kik a havon át
mezítláb szöktek senki sem feledte
a szétvert álmokat hiába tervet
mert minden napnak mindig volt keresztje”

Kannás Alajos (1926–1999)

„Nem azok közé tartozom akik félnek a néptől. A nép, és nem pedig a gazdagok továbbélő szabadságunk támaszai. És, hogy megõrizzük népünk függetlenségét, nem engedhetjük meg, hogy vezetõink állandó adósságal terheljenek meg bennünket. Választanuk kell takarékosság és szabadság, vagy tékozlás és szolgaság között. Ha olyan adósságokba verjük magunkat, hogy adót kell fizetnünk a húsra, italra, szükségleteinkre és kényelmünkre, munkánkra és szórakozásunkra, hivatásunkra és hitünkre - ahogy Anglia népe is kénytelen -, akkor népünknek, mint nekik is, huszon-négyből tizen-hat órát kell majd dolgoznia és tizenöt óra jövedelmét a kormánynak adnia adósságaira és költségeire; és a tizenhatodik óra keresete nem lévén elég kenyérre, kénytelenek leszünk - mint ők is - zabkását és krumplit enni. Nem lesz időnk gondolkozni, nem lesz módunk a hûtelen gazdákat számadásra vonni, hanem örülünk majd ha létfenntartásunkat megkereshetjük, bérbeadván magunkat társ-szenvedőink nyakára bilincset verni. Földbirtokosaink is, mint az övéik, névleg megtartják ugyan a sajátjuknak nevezett ingatlant és annak igazgatását, de valójában csupán mint a kincstár intézői, és kénytelenek lesznek - mint övéik is - külföldön vándorolni és megelégedni nyomorral, ismeretlenséggel, kivetettséggel és a nemzet glóriájával. E példa áldásos tanulságként állhatna elõttünk, hogy köz- és magán szertelenség miként teszi tönkre a magán vagyonokat. Az alapelvtõl való eltérés elsõ esete a második példájává válik, a második a harmadikévá, és így tovább, míg a társadalom nagy része nyomorúság automatáivá alakul és nem lesz máshoz érzéke mint bûnhöz és szenvedéshez. Azután indul el majd a bellum omnium in omnia [harc mindenki mindenkik ellen], amit egyes filozófusok oly elterjedtnek találtak ebben a világban, hogy azt képzelték az embertelenség az emberiség természetes állapota. Az államadósság e félelmetes fogat első lova. Amit adózás és az annak nyomában járó nyomorúság és elnyomás követ.”

Thomas Jefferson (1743–1826) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 3. elnöke (1801-1809)

„A háború legalább akkora szenvedés a megtorlónak, mint a szenvedőnek.”

Thomas Jefferson (1743–1826) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 3. elnöke (1801-1809)

„Néha a legfontosabb dolog az egész nap során az a pihenés, amit két mély lélegzetvétel között tartunk.”

Etty Hillesum (1914–1943)

„Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét épp úgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek.”

Albert Schweitzer (1875–1965) német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos

„Ha elrejtőzöl szívemben, nem lesz nehéz rádtalálni. Ám ha saját álarcod mögé bújsz, hiába is keres bárki.”

Halíl Dzsibrán (1883–1931)

„Ó, te, Világ köztársasága, ma még csak fény az éjszakába holnapra te leszel a nap.”

Victor Hugo (1802–1885) francia romantikus költő, regény- és drámaíró

„Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. Há ne mond má! Há nem mondtam. Mér, te ki vagy? – Hát nem emlékszel? – Nem. – Hát együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket?”

Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész

„Az ember szíve nagyon hasonlít a tengerhez, vannak viharai, vannak hullámai, és a mélyben gyöngyei is vannak.”

Vincent van Gogh (1853–1890) 19. századi holland festő

„A kincsed - a tökéletességed - már benned van. De ahhoz, hogy igényt tarthass rá, el kell hagynod az elme rohanó zűrzavarát, fel kell adnod az egód vágyait, és be kell lépned a szív csendjébe.”

Elizabeth M. Gilbert (1969)

„Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.”

Halíl Dzsibrán (1883–1931)