„Szemeid szép ragyogása - eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása, sok ezer gondot elűz.”

„Ha még nem sírtál, a szemeid nem lehetnek szépek.”

„Áll egy szép fa társtalan:

ott búsulok egymagam.

Hajnal issza könnyemet,

este nem hoz örömet.”

„Küszöbről néz egy gond szeme.
Ott hagyjam-e? Elűzzem-e?
Egy szó kísért, próbálgatom:
Eljő, eljő az én napom!”

„A tűz, amely világít, az a tűz, amely emészt is.”

„Dariusz szemei alaposan körbejárták a lehunyt szemmel pihegő lányt. Bámulta Aleksandra karfán pihentetett törékeny ujjait, kecses nyakát, apró, elnyíló ajkait, mintha csak mértanilag méregetné őt, hogy aztán újra és újra megállapíthassa magában, mennyire tökéletes.”

„Gond embernek lenni, igaz embernek meg kettőzött gond éppen. Igaz magyar embernek lenni pedig akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik.”

„Szeme a rácsok futásába veszve

úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.

Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne

s ezer rács mögött nem lenne világ.”

„Akkor a legnagyobb a sötétség, mikor a hajnal közel van.”

„A reggel nélküled olyan mint a megcsappant hajnal.”