„Dariusz szemei alaposan körbejárták a lehunyt szemmel pihegő lányt. Bámulta Aleksandra karfán pihentetett törékeny ujjait, kecses nyakát, apró, elnyíló ajkait, mintha csak mértanilag méregetné őt, hogy aztán újra és újra megállapíthassa magában, mennyire tökéletes.”

— Mercèdes Rheinberger, könyv Ártatlan vagyok

35. Oldal

Utolsó frissítés 2025. november 21.. Történelem

Témakörök

Mercèdes Rheinberger fénykép

Mercèdes Rheinberger131

szerző, művész

Hasonló idézetek

„Van még valami kérdése, főfelügyelő úr? – búgta Aleksandra provokatívan, miközben kihívóan a férfi szemébe mélyedt. Lábait egy kecses mozdulattal átvetette a karfán, amitől a szoknyája felcsúszott az ölére, kivillantva csupasz combjait.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

192. o.

„Megdermedt. Egészen lassan fordult meg. Dariusz öntelt mosolyával találta magát szembe.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

43. Oldal

„A férfi felmordult, Aleksandra könyörgő, könnybelábadt kék
szemeit szuggerálta.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

50. Oldal

„Tökéletesen tisztában voltak vele, hogy a kihallgatott épp most omlott össze, a szemük láttára.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

219. o.

„Aki más szemeket akar felnyitni, annak mindenekelőtt már magának kell a szemét nyitva tartania.”

Christian Morgenstern (1871–1914)

„Elvakult szemmel bámultam az eget, ezt a szürke, végtelen őrült isten egét, aki életet és halált teremtett a maga szórakoztatására.”

Erich Maria Remarque (1898–1970) német pacifista és antifasiszta író

„Szemeid szép ragyogása - eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása, sok ezer gondot elűz.”

Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) magyar költő, műfordító

Versidézetek

„Még egyszer végigpásztázta szemeivel a nőt, élvezettel figyelte, ahogy kéjesen tekergőzik a puha szőrmén. Lassan emelkedett fel a tekintélyes bőrfotelból, szemeit mindvégig szeretőjén tartva. Amikor Aleksandra meglátta, hogy a férfi közeledik feléje, elmosolyodott. Cinkos, pajzán mosoly ült az arcára, miközben a férfi nyers öntudatot árasztó tekintetét bámulta. Maksymilian a nő fölé állt. Lábaival közrefogta annak pucér
testét, aztán egy hirtelen mozdulattal felrántotta. Csókolni kezdte a nő nyakát, de csókja csakhamar vad harapásokká erősödött, amitől Aleksandra kéjesen felnyögött.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

21. Oldal

„Morawski nem felelt. Keskeny, szigorú ajkait összeszorította, miközben bosszúsan végigmért a nőn. A düh azonban hamar elpárolgott benne, amikor Aleksandra a szeme láttára húzta le szoknyájának cipzárját, miközben ráadásul nem átallott kihívóan mosolyogni.
A nő egy kecses mozdulattal kibújt a szoknyából. Alsónemű nem volt rajta. Aztán levetette a szinte áttetsző kombinét is. Valamennyi ruhadarab a földön landolt. Aleksandra ott állt a főfelügyelő előtt pucéran.
Morawski érezte, hogy a halántékát elönti a forróság, az ágyéka pedig bizseregni kezd. Összeszorította a fogait. Uralkodnia kell magán, cikázott a fejében.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

281. o.

„Hogy valami mennyit ér a szemünkben, az akkor mutatkozik meg, ha cserébe valamiről le kell mondanunk.”

Stefan Klein (1965)

Kapcsolódó témák