„Asszonyszobámban felöltöm ruhám,
kint levél gyanánt léptem hullatom.
Hajlékom árva, én is az vagyok,
de a fű zöld a lépcsős udvaron.
Amerre megyek, szél kavarodik,
madárka fölszáll, délre zavarom,
szerelmes gondom éget szüntelen,
urammal lenni vágyódok nagyon.”

„Nem lesz megállás, mert mi nem csak Brüsszelbe készülünk, hanem a magyar Országgyűlésbe is be fogunk jutni. És nem azért, hogy mutyizzunk, mi nem azért megyünk oda. Hanem azért, hogy a kufárokat ostorral zavarjuk ki a nemzet templomából.”

„Alkonyra hajlik már az évszak,
nő a homály, fogy a derű,
a dombra hűvös-szárnyú szél csap,
fél a madár, fázik a fű.
…
Némán tapad a menyezetre
a légy, mint akit csapda zár,
s mint földre hullott hópehelyke,
apránként olvad szét a nyár.

(Nemes Nagy Ágnes)
.”

„Csupa béke minden
orom.
Sóhajnyi szinte
a lombokon
a szél s megáll.
A madár némán üli fészkét.
Várj, a te békéd
Sincs messze már.”

„Hegyoromtól tó jegéig
csak a szél fut búgva végig;
csak a zordon ég borul
tar mezőkre komorul.

Udvarokon pusztaság van,
nincs, ki zajt verjen vidáman.
Hol a nyár víg dallama?
A lélek is puszta ma.

Hol hegyen az aklok állnak,
hóháton hidat csinálnak
ádáz, éhes farkasok…
Jaj tinektek, gyapjasok.”

„A madár is elszáll onnan, ahun nincs keresnivalója.”

„De sajnálatra méltó az az asszony, aki szerelmes is, erényes is!”

„…a szomorú levélnek nem kell hosszúnak lenni.
(67. levél, Rodostó, 6. novembris 1725.)”

„Mert én egykor voltam már fiú is, lány is, bokor, madár és néma tengeri hal.”

„A fű a nemzet gyógyítása, az alkohol a pusztulás.”