„Vakitón hunyorít s belerándul a kínba a villám,
puha fellegek árnya omolva a fűre terül,
lélegzeni mind nehezebb, felhő gomolyog, sürü hullám,
a madár alacsony köröket kanyarítva repül.”

„A puha léptek vad-ritmusú sodra
szűk körbe vontan, amint elakad,
pörgő tánccá lesz, oly’ Centrumtól vonzva,
hol megbénult egy gigász-Akarat.”

„A leghosszabb hullám is gyorsan elvész a tengerben.”

„Mintha agyát, vérét, zsigereit
ontotta volna a világ e helyre,
közte ruhára való tarka kelme
- egy szemüveg sértetlen hever itt -

egy gramafón, keringőt küldve szét -
árúikat kínálják még a hullák -
ahogy bombák kiverték s összegyurták
a hernyótalpak, úgy feküdtek épp...

Láttam, amint feküdtek, s elterült
mind a helyén, s helyet talált örökre,
s mindannyinak csupán egy arca volt.

Tél volt, az égen szürke felleg ült,
majd hó esett, minden sebet befödve -
s csönd volt... A végitélet hangja szólt.”

„A szavakban megnyilvánuló kedvesség bizalmat teremt. A gondolkodás kedvessége mélységet teremt. A kedvesség az adakozásban szeretetet teremt.”

„Hol a hazád, mondd, madár!”

„Az ember ambíció nélkül olyan, mint egy madár szárnyak nélkül.”

„Végül minden álom megtalálja a maga formáját: minden szomjúság számára van hullám, minden szív számára szerelem.”

„A madár is elszáll onnan, ahun nincs keresnivalója.”

„Olyan könnyűnek kell lenned, mint a madár, nempedig olyannak, mint a toll.”