„Eleget tűrtem, kemény kor, a láncod,
voltam fogantatásban gyáva bűn,
fényes sinen siklottunk át hazánkon.
Célpont voltunk. Céltáblán életünk.

S hogy lehelet kél dühtől dúlt kebelben,
s melegen száll hűvös hajnalba már,
dicsérném a nagy urat, ki sereggel
a vörös nappal nyugat fele jár.”

„A gyáva állatok csordában járnak. Az oroszlán egyedül jár a sivatagban.”

„Te hol szánkóztál ilyen nagyon kemény, tavaszi meleg időben?”

„Bűn és bűnhődés pillérei közt itt járt Creusa királynő.”

„A sötétség lehetősége tette olyan fényessé a napot.”

„A szerelem nehéz és könnyű, fényes és sötét, meleg és hideg, beteg és egészséges, alszik és ébren van - minden, kivéve az ami!”

„A nap egyre járja útját kelettől nyugatig, a hold követi, jön egyik nap a másik után, és cseppet sem törődnek az életekkel, amelyeket sorra elmorzsolnak.”

„A művész vagy a saját életét leheli alkotásaiba, vagy puszta bábokat faragcsál, babákat öltöztet.”

„Úgy halok meg, hogy nem látom a hajnalt felvirradni hazám felett. Ti, akik láthatjátok, fogadjátok - és ne feledkezzetek meg azokról, akik elestek az éjszakában!”

„Ölés! Rablás! Erőszak! Zsarolás!
Nyílt utcán kattognak gépfegyverek!
Békés polgárok munkájuk után
Járnak, vagy éppen tanuskodni mennek,
S fényes nappal legyilkolják őket! S tesz-e
Valamit a hatóság?”