„Végül is mi az Isten? Egy örök gyermek, aki örök játékot játszik egy örök kertben.”

„Végül, ma örökké van, a tegnapi nap még mindig a mai és holnap már ma van.”

„Olyan vagyok, mint egy hullócsillag, aki végre megtalálta a helyét egy másik mellett egy szép csillagképben, ahol örökké szikrázni fogunk az égen.”

„Drága gyermekem, gondoskodom rólad, védelmezlek, amíg fel nem nősz, aztán hagylak szabadon szárnyalni. A szeretetem azonban örökre megmarad.”

„Mert ami egyszer végbement
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök:
mulónak látszik és örök.”

„Ezt a világrendet nem az istenek vagy az emberek valamelyike alkotta, hanem mindig volt, van és lesz: örökké élő tűz, föllobban mértékre és kialszik mértékre.”

„Az élet nem más, mint bánat és öröm, ragyogás és keserűség, milliónyi emlék, rezdülés egybe gyúrva. S ha már egyben van, igazán minden egyben van, jön egy puha szellő és csillámló gyöngysorként szalad szét az ember élete Isten örök kertjében.”

„Ha egyszer elfogadod Isten létezését - bárhogyan is határozod meg őt, bárhogyan is magyarázod a hozzá való viszonyodat -, akkor örökre megragad a jelenléte minden dolog középpontjában.”

„Minden teremtmény az Isten asztaláról lehulló morzsa. Mint az asztal alatt morzsát szedegető kutya, örökké éhezik az ember, ha csak teremtményt szeret.”

„Megtisztelsz minket, s mi is tisztelünk téged,
dalokkal dicsőítve munkáid, halandókhoz illőn,
de hisz becsesebb rendeltetés még az istenek számára sincs annál,
mint örökké imádni az egyetemes törvényt.”