„A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.”

„Mert – mint tudod, Uram – tél volt, mikor jöttem,
havas táj… kopasz fák busongtak köröttem.
S azóta is mindig jég-mezőkön jártam.
Utolsó utamra hadd menjek hát nyárban!”

„A szenvedés elmúlik, de a tény, hogy szenvedtünk soha nem múlik el.”

„A felszínre nem hozott érzelmek soha nem múlnak el. Élve vannak eltemetve az emberben, és végül nagyon csúf módon törnek elő.”

„A múlt az egyetlen emberi valóság. Csak a múlttal alkothatjuk meg a jövendőt.”

„Talán én tudom a legjobban, miért nevet egyedül az ember; mert egyedül csak ő szenved olyan mélyen, hogy ki kellet találnia a nevetést.”

„Sajnos én soha sem követtem el hibákat; életem téli álom volt, mert féltem a hidegtől.(Giza levele Idushoz, Macskajáték)”

„... a három dolog, amit nem tudok megváltoztatni, az a múlt, az igazság és te.”

„A lelkem mélyén meg voltam róla győződve, hogy annak, aki ilyen teljes és emberi életet él, erőszak által kell elpusztulnia. Bármikor jön a halál, nem talált volna készületlenül, most sem érne váratlanul.”

„Tél-boszorkány bonthatatlan”