„A férfi felmordult, Aleksandra könyörgő, könnybelábadt kék
szemeit szuggerálta.”

„Van még valami kérdése, főfelügyelő úr? – búgta Aleksandra provokatívan, miközben kihívóan a férfi szemébe mélyedt. Lábait egy kecses mozdulattal átvetette a karfán, amitől a szoknyája felcsúszott az ölére, kivillantva csupasz combjait.”

„Még egyszer végigpásztázta szemeivel a nőt, élvezettel figyelte, ahogy kéjesen tekergőzik a puha szőrmén. Lassan emelkedett fel a tekintélyes bőrfotelból, szemeit mindvégig szeretőjén tartva. Amikor Aleksandra meglátta, hogy a férfi közeledik feléje, elmosolyodott. Cinkos, pajzán mosoly ült az arcára, miközben a férfi nyers öntudatot árasztó tekintetét bámulta. Maksymilian a nő fölé állt. Lábaival közrefogta annak pucér
testét, aztán egy hirtelen mozdulattal felrántotta. Csókolni kezdte a nő nyakát, de csókja csakhamar vad harapásokká erősödött, amitől Aleksandra kéjesen felnyögött.”

„A férfi marokra fogta a szőke tincseket, miközben újra felnyársalta szeretőjét. Aleksandra kéjes sikolyai és nyögései másodpercről másodpercre keményebbé tették minden egyes mozdulatát.”

„Minden ember más-más lény, kinek-kinek a szemében. S ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy ugyanaz az asszony sohasem volt két férfié.”

„Dariusz szemei alaposan körbejárták a lehunyt szemmel pihegő lányt. Bámulta Aleksandra karfán pihentetett törékeny ujjait, kecses nyakát, apró, elnyíló ajkait, mintha csak mértanilag méregetné őt, hogy aztán újra és újra megállapíthassa magában, mennyire tökéletes.”

„Az emberek a levegőben vagy a vízen járást csodának tartják. De én úgy hiszem, hogy az igazi csoda a földön járás. Minden nap találkozunk csodákkal, amiket fel sem ismerünk: a kék ég, a fehér felhők, a zöld levelek, egy gyermek fekete, kutató szemei - a saját szemeink. Ezek mind csodák.”

„Aleksandra belebizsergett a férfi közelségébe, de igyekezett
mozdulatlan maradni. Nem akarta, hogy Dariusz lássa, milyen veszélyesen vonzónak találja őt még mindig. Ezúttal sem akart engedni az ostromának. Mindössze azt akarta megkapni, amiért jött.”

„Inkább olyan férfit vennék fel, aki lelkes,mint egy olyan férfit aki mindent tud.”

„Apró, halk, de felettébb izgató nyögést hallott. És ez az apró nyögés elegendő volt ahhoz, hogy a hang irányába forduljon, mert tudta, hogy Aleksandra a csábos hang forrása.
A nő az ágy szélén ült, és magát cirógatta, miközben félig leeresztett pillái mögül kacér pillantásokat küldött a férfinak.”