„Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.”

„Mint lomha fal feszült közénk a sűrü éj,
de homályon át szemem szemedre lelt még,
ittam lehelleted, - óh, drága mérgű kéj! -
s fivéri kezem alvó lábad ölelték.
Mint lomha fal feszült közénk a sűrü éj.”

„Nem azon aggódom, hogy Isten a mi oldalunkon áll-e; legnagyobb aggodalmam az, hogy Isten mellett álljak, mert Istennek mindig igaza van.”

„Semmiféle szemtelenséget sem követ oly gyorsan a bűnhődés, mintha egy bizalmas barátunknak megvalljuk, hogy szenvedélyesen szeretünk.”

„Nyisd ki a szemed, nézzél magadba. Elégedett vagy azzal az élettel, amelyet élsz?”

„Amikor nem vagy itt velem,
Elfog a rettegés.
Minden kis zajra felébredek,
Mert azt hiszem megjöttél.”

„Szereted az életet? Akkor ne vesztegesd az időt, hisz belőle áll az élet.”

„Én a szeretet mellett döntöttem. Ha a legfőbb jót keresed, akkor úgy hiszem a szeretet által megtalálod. És a legszebb a dologban, hogy ha keresed, akkor a gonoszság ellen teszel, mert Jánosnak igaza volt; "Isten maga a szeretet."”

„…Istennel, ő szent fölségével bizonyítjuk, hogy mü magunknak sem az fényes portán, sem itt az országbeli akármi rendek között fejedelemséget nem keresvén, egyenlő akaratból őkegyelmek ezt az terhet és súlyos gondot müreánk vetötték, mely választásokban oly szabadosak voltanak őkegyelmek, hogy az főszerdár és az pasák nemhogy neveztenek vagy commendáltanak volna valakit, de csak szömmel való intéssel sem mutattanak senkire.”

„Érzelmileg ateista vagyok. Nincsenek tények, hogy bizonyítsam, hogy Isten nem létezik, de annyira erősen hiszek ebben, hogy nem akarom erre pazarolni az időmet.”