„Másképpen zeng a kút itt, másként fut az idő,
A csodálkozó fiú korán borzongva nő.
Apáknak csontja porlik a kriptafal mögött,
egyre csak hullanak az órák, hulló kövek fölött.
Kapun a címert látod-é? Elfonnyadt rég a kéz.
Népek jöttek és mentek, nevük semmibe vész,
De holtak fölött arat az istenadta nép,
s míg szőlőhegyére tart, közben sírokra lép.”

„A régi korok Indiája nem halt meg, és nem mondta ki utolsó alkotó szavát; él, és még mindig van tennivalója önmagáért és az emberi népekért.”

„Elfogott a bánat, térdre ereszkedtem, és lassú imát mondtam, hogy maradjon meg ez az ország magyarnak, ne véssék fel nevünket a halott népek kőtáblájára. Ne jöjjön idegen, akinek udvarában mi csak szolgák lehetünk és felrúgja apánk csontját, ha kiveti az eke.”

„A régi kor természettudósai beszélnek egy csodaállatról, a melynek neve "krák."”

„A nő az egyetlen olyan egérfogó, mely után fut az egér.”

„A futó kaland és a sírig tartó szenvedély közt csak az a különbség, hogy a futó kaland kissé tovább tart.”

„A puha órák nem mások, mint az idő és a tér paranoia-kritikai érett, különc és magányos camembert-ei.”

„Egy nép csak úgy semmisül meg, ha önmagát semmisíti meg. Önmagát a nép úgy semmisíti meg, ha múltját már nem látja, jelenében csavarog, jövőjében nem hisz.”

„Hullong a hó az alkonyaiban,
hogy egyik perc a másba pattan,
hull, hull — egyhangún — szakadatlan;
sziszeg, zuhog, akár a katlan;
tompán a néma házra hull,
zárdákon, csűrökön lapul;
sziszeg, zuhog, akár a katlan
s a temetőkre és sírokra száll le halkan.”

„A nép mi vagyunk, a hatalom pedig a népé.”