„Másképpen zeng a kút itt, másként fut az idő,A csodálkozó fiú korán borzongva nő.Apáknak csontja porlik a kriptafal mögött,egyre csak hullanak az órák, hulló kövek fölött.Kapun a címert látod-é? Elfonnyadt rég a kéz.Népek jöttek és mentek, nevük semmibe vész,De holtak fölött arat az istenadta nép,s míg szőlőhegyére tart, közben sírokra lép.”Adolf Meschendörfer Erdélyi elégia (részlet)