„Mit kerestem, amikor kimásztam az odúmból, a hunyorgó fényben vonszolva magam elérhetetlen ködképek felé? (…) A visszautat a sötétbe, a semmibe, a komolysághoz, haza, valakihez, aki még mindig vár, akinek szüksége van rám, és akire nekem is szükségem van, aki a karjába zár és azt mondja, ne hagyjam el soha, aki átadja a helyét és virraszt fölöttem, aki szenvedett, ahányszor csak elhagytam, akit gyakran meggyötörtem és akinek ritkán okoztam örömet, akit sosem láttam.”

„Bárhová fordul az ember, mindenhol talál valakit, akinek szüksége van rá.”

„Azok, akiknek vezetőre van szükségük, nem képesek azt kiválasztani.”

„A boldogsághoz csak barátságra és olyan emberekre volt szükségem, akiket csodálhattam.”

„Ahhoz, hogy az öröm teljes értékét megkapd, kell valaki, akivel megoszthatod.”

„Ne az ember bőrszínét nézzétek, hanem szívét. Akinek a szíve megtelik fénnyel, az az ember közel van Ura küszöbéhez, de akinek nem, lett légyen bár fehér vagy fekete, bizony nem törődik az Urával.”

„Fáy Ferenc a jambikus verselésnek olyan továbbvivője volt, akinek másra nem is volt szüksége…. A jambikus verselés legtöbb változatát használta és nagy sikerrel alkalmazta.”

„Ha megszólítunk egy tanulóvezetőt, akinek még minden egyes kapcsoláshoz és sebességváltáshoz tudatos koncentrációra van szüksége, akkor jó, ha előtte bekapcsoljuk a biztonsági övet.”

„Amilyen minőségű az az ember, akivel napunk legnagyobb részét eltöltjük, szükségképp olyanná válunk magunk is.(Stobaiosz II. 31, 41; DK 87 B 62)”

„A világnak az a szokása, hogy helyet ad annak az embernek, akinek a tettei azt mutatják, hogy tudja, merre tart.”