„Fogjátok be a pofátokat, barmok, ha én akarok énekelni! – (Ezekkel a szavakkal lépett be a helyre, ahol fellépett, minden este)”

„Nem akarok csak szavakat. Ha mindössze csak szavaid vannak számomra, akkor inkább menj.”

„Ha van elég üres helyed könyvekre, nem akarok veled beszélgetni.”

„El akarok menni, el akarok menni valahová, ahol tényleg a helyemen lennék, ahol beilleszkednék... de az én helyem sehol sincs; nem vagyok kívánatos.”

„Ha az ember meg akar győzni valakit, ne a megfelelő érvekben bízzon, hanem a megfelelő szavakban.”

„Ha minden szót összevonnánk, elveszítenék a jelentésüket, vagy legalábbis nagyon megnehezítenék a megértést: szükség van a szünetekre, a szavak közti fehér helyekre.”

„Valóban fedi-e a valóságot, hogy a korszak magyar politikai életében egyetlen olyan személy sem akadt, aki Kádár János helyébe lépett volna? És ha csakugyan így áll a helyzet, óhatatlanul felmerül a kérdés: maga Kádár mennyiben felelős ezért.”

„Ám legyen mélabús, aki akar, nékem elegem volt belőle. Már csak vidám óhajtok lenni, akár a pacsirta tavasszal! Nem is kívánok mást dalt énekelni, mint: szeretni még!”

„Légy az, amivé felebarátaid akarod, hogy váljanak. Ne szavad, hanem lényed legyen prédikációd.”

„Mint mindenki, én is szeretném, ha hosszú életű lennék. A hosszú életnek megvan a maga helye. De most nem ez számít nekem. Csupán Isten akaratát akarom teljesíteni. És ő megengedte nekem, hogy feljussak a hegytetőre. Odafenn körülnéztem és láttam az ígéret földjét. Lehet, hogy oda én már nem érhetek el veletek. De ma este azt szeretném, ha tudnátok, hogy a mi népünk biztosan eljut az ígéret földjére!”