„A légzés határozza meg a költészetet ősidők óta, amióta a verseket szavalják, éneklik. A költőket is ez segíti, mert amikor egy költő verset ír, akkor lélegzésére kell figyelnie, ez adja sorainak lüktetését, a szüneteket, a verslábakat. A lélegzés az, amely egyesíti a lélek cselekvését a test mozgásával. Ez a Mantra-filozófia lényege.”

„Boldog költő voltam hajdanta én.

Magától, könnyedén

lejtett a sor, csendült végén a rím,

s futottak verseim”

„…a verseim nem én vagyok: az vagyok én, ami itt írok…”

„Ha egy vers nem tépte szét a lelkedet, még nem tapasztaltál meg igazi költészetet.”

„...hadd mondjam el hogy a költő, aki életével fizet minden soráért, amúgy fütyül a költészetre és nemigen mondja az abroszra könyökölve
hogy Federico így meg Attila úgy...”

„Egy költő számára ez a legnehezebb: fel kell készülnie arra, hogy csak önmagának ír. Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy ne kelljen gyakran erre gondolnom. A lényeg, hogy az ember kiadja magából, megtisztuljon, és hogy mindig megőrizze öntudatát, még ha ez gyakran elég gyötrelmes is.”

„Úgy döntöttem, hogy nem a bölcsesség teszi képessé a költőket arra, hogy megírják a verseiket, hanem egyfajta ösztön vagy ihlet, mint amilyeneket a látnokoknál és prófétáknál találunk, akik minden magasztos üzenetüket úgy adják át, hogy a legkevésbé sem tudják, mit jelentenek.”

„Légy mindig költő, még prózában is.”

„Amerika mikor fejezzük be az emberi háborút? Baszd szájba az atombombádat. Nem vagyok jól ne zavarj. Nem írom meg versem míg eszemnél vagyok.”

„Soha ne keverje össze a mozgást a cselekvéssel.”