„a hazánk felé való menetelünknek sok szép vigasztalása úgy eloszlik, mint a felhő. Kétségben kell tehát esnünk? Távul legyen. Bízzunk, reméljünk, édes néném, az Istenben, ha szinte minden bizonnyal tudnók is, hogy meg nem adja azt, amit kívánunk. A' való, nehéz Zágon nélkül ellenni; nehéz minden esztendőben 12 hónappal a vállamot terhelni, és a házasságtól messze vagy teljességgel elesni.
(13. levél, Drinápoly, 9. maji 1718.)”

„Addig kezdj hozzá a nehéz dolgokhoz, amíg könnyűek.”

„Édes néném! Hálá légyen az Istennek, mi ideérkeztünk ma szerencsésen, Franciaországból pedig 15. septembris indultunk meg. A fejdelmünknek Istennek hálá jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tőlle venni, de reméljük, hogy itt a török áer elűzi.
(1. levél, Gallipoli, 1717. 10. octobris.)”

„A barátság szívből jön, amikor közösen teszünk szép és nehéz dolgokat.”

„…nehéz az olyan jó tanács hatékonyságában bízni, amelyiket az sem fogad meg, aki adja.”

„…úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.
(37. levél, Rodostó, 28. maji 1720.)”

„Mindaddig, amíg Isten úgy tűnik, hogy kívül és messze távol van, addig fennáll a tudatlanság. De amikor belül realizáljuk Istent, akkor ott igazi Tudás van.”

„Én is immár jobban szánom a vakokot, de ha a testi vakság nagy dolog, a lelki százszorta nagyobb. Kedves néném, oltalmazzon meg az Isten mindenikétől.
(193. levél, Rodostó, 23. novembris 1754.)”

„A filozófiai alapigazságok csak akkor alapigazságok, ha szívverésünkben érezzük azokat: olvasunk nagyon szép dolgokat, de sohasem érezzük át teljességükben, míg magunk is meg nem jártuk a költő útját.”

„A megbízhatóság a kis kötelességek végrehajtásában ad nekünk erőt, hogy nehéz elhatározásainkban támogasson, amelyek végrehajtására az élet naponta kénpzerít majd.”