
„Ahányszor egy órányi idő elveszik, az életből pusztul el egy darab.”
Idézetek tőle és neki tulajdonított idézetek
Száz év magány
„Ahányszor egy órányi idő elveszik, az életből pusztul el egy darab.”
Idézetek tőle és neki tulajdonított idézetek
„Még ha tudnám is, hogy holnap a világ darabokra hullik, akkor is elültetném az almafámat.”
(ütés)
És bár nem voltam egészen biztos benne, hogy mire gondol, arra-e, hogy fogok-e még, ahogy a szülők mondani szokták a gyerekeiknek, „rosszalkodni” (ami az ő esetében a nem teljesen abszolút és nem igazán feltétel nélküli engedelmességet jelentette), vagy esetleg arra gondol, hogy fogok-e egyáltalán létezni – márpedig amikor belém fészkelte magát az a fájdalom, amikor megsokszorozódott és kezdte otthonosan érezni magát, mindig szilárdan hittem, hogy nem fogok; hogy soha többé nem fogok enni, inni, lélegezni, létezni, csak hagyja abba a verést. Úgyhogy kiabáltam, hogy „Nem!”, vagy néha, ha még volt bennem annyi erő, hogy kimondjak két szót egymás után: „Nem fook!”, így, minden eshetőségre készen, mert nem akartam megsérteni a szép kiejtéssel.
61–64.
Bűz (2003)