„A rézbőrű embernek folyvást hátrálnia kell az előrenyomuló fehér ember elől, ahogy a hajnali köd húzódik vissza napkeltekor az erdőbe, de apáink hamva szent, sírja megszentelt föld, s így nekünk szentek ezek a dombok, ezek a fák, szent ez a darab föld. Tudjuk, hogy a mi érzelmeinket a fehér ember nem érti meg. Számára ez ugyanolyan föld, mint bármely másik, mert idegen, ki éjszaka érkezik, és elveszi a földtől mindazt, amire szüksége van. Neki a föld nem testvére, hanem ellensége, és mihelyt meghódította, továbbáll.”
Kivonatok a beszédből
Hasonló idézetek

„[…] a föld a mi édesanyánk. […] Amikor az emberek a földre köpnek, saját magukat köpik le.”
Kivonatok a beszédből

„Az ember nem adja el azt a földet, amelyen az emberek járnak.”