„Miután kifacsarom, én is a tengerbe szórom. Tudom, hogy be kell majd mennem a vízbe. Oda, ahol a hínár nő. Amikor elmerülök a vízben, körülvesz majd a hínár. Az lehet Vali valódi teste. A legjobb lenne így álomba szenderülni, hínárba gabalyodva, hagyni, hogy bomló testemet kishalak falják fel. Minden a tengerbe szólít. Egy ilyen éjszakán fogom megtenni, amikor még holdfény sincs és a csillagokat is alig látni. Magam mögött hagyva a világítótornyot a tengerbe vetem magam, mert a hínár vár rám.”

„Emlékszel még az Üres Koporsóra
a Jelszóra hogy Menjetek Haza
Ígéretekre sok - sok szerteszórva
s hajnaltalan maradt az éjszaka…

Emlékszel még az elvett iskolára
mocsárba süllyedt szellemroncsokat
dédelgetett még hínárba bugyolálva
a rend míg végül lassan elrohad…”

„Ami (…) a tengert illeti, nincs helyszín, amely nála jobban őrizné titkait. A kellékek itt némán, mozdulatlanul pihennek a víz tükre alatt.”

„A leghosszabb hullám is gyorsan elvész a tengerben.”

„A könyvnek kell lennie annak a fejszének, amely a bennünk lévő befagyott tengerre veti a fejét.”

„Tudunk vihart kelteni magunkban, s le is tudjuk csendesíteni a viharunkat. (…) Életünk valóban hajózás a nyílt tengeren, ahol nem lehet tudni, milyen vihart hoz a következő óra - de azért azon a hajón egy Kormányos is van!”

„Be jó is látnom, drága lomhám,
ha halkszinü fényt
szép tested tiszta bőre ont rám,
ég csillagaként!

Míg mély hajad zuhongva reng el
s szaga csupa bú,
és árad, mint nagy, kósza tenger,
kék s barna habú,

lelkem mint sajka, hogyha hajtja
friss hajnali szél,
kalandos kedvvel lengni rajta
csodatájra kél.”

„Mert én egykor voltam már fiú is, lány is, bokor, madár és néma tengeri hal.”

„Az ember szíve nagyon hasonlít a tengerhez, vannak viharai, vannak hullámai, és a mélyben gyöngyei is vannak.”

„Az örökkévalóság a nap a tengerrel vegyítve.”