„Tenger: a legtisztább és a legmocskosabb víz; a halaknak iható és életben tartó, az embereknek ihatatlan és pusztító.”

„A bölcsesség nem az iskoláztatás, hanem annak az egész életen át tartó elsajátításának eredménye.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Mert én egykor voltam már fiú is, lány is, bokor, madár és néma tengeri hal.”

Empedoklész (-490–-430 i.e.) ókori görög filozófus, orvos

„Ami (…) a tengert illeti, nincs helyszín, amely nála jobban őrizné titkait. A kellékek itt némán, mozdulatlanul pihennek a víz tükre alatt.”

Robert Capa (1913–1954) magyar származású amerikai fotográfus

„Adj egy embernek egy halat, és egy napig megeteted. Taníts meg egy embert horgászni, és egy életen át eteted.”

Lao-ce (-604)

„Amit tehetsz, csepp a tengerben, de ez ad értelmet az életednek.”

Albert Schweitzer (1875–1965) német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos

„Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak a részletek különböznek - hogyan élünk és hogyan halunk meg.”

Ernest Hemingway (1899–1961) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró

„Azok az emberek, akik elkerülnek minden kritikát, kudarcot vallnak. A pusztító kritika az, amelyet el kell kerülnünk, nem pedig a kritika minden formáját.”

Timothy Ferriss (1977)

„Minden embernek el kell döntenie, hogy a kreatív altruizmus fényében vagy a pusztító egoizmus sötétségében fog járni.”

Martin Luther King (1929–1968) amerikai baptista tiszteletes, polgárjogi harcos, politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom …

„Miután kifacsarom, én is a tengerbe szórom. Tudom, hogy be kell majd mennem a vízbe. Oda, ahol a hínár nő. Amikor elmerülök a vízben, körülvesz majd a hínár. Az lehet Vali valódi teste. A legjobb lenne így álomba szenderülni, hínárba gabalyodva, hagyni, hogy bomló testemet kishalak falják fel. Minden a tengerbe szólít. Egy ilyen éjszakán fogom megtenni, amikor még holdfény sincs és a csillagokat is alig látni. Magam mögött hagyva a világítótornyot a tengerbe vetem magam, mert a hínár vár rám.”

Hvang Szunvon (1915–2000)